Gazda László szerk.: A Déri Múzeum Megnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 50. Debrecen, 1990)
Nagybákay Z. Antal: Múzeumpártolás a század elején
Sesztina-Nagybákay Jenő azonban nemcsak a Múzeumbarátok Köre útján juttatott művészi képeket a Múzeumnak, hanem 1939-ben maga is ajándékozott két értékes képet. Az egyiket Rombauer János (1782—1849) festette, aki Pesten és Oroszországban tanult magyar festőművész volt. Képe Mendelssohn Félix zeneszerzőt ábrázolta. A másik kép Molnár József (1821—1899) Olaszországban és Münchenben tanult festőművésznek volt egy erdős-sziklás tájat ábrázoló értékes olajfestménye, amit a Sesztina házaspár a Csanak családtól vett meg 1000 Pengő áldozathozatallal és adott a Múzeumnak. Ugyanekkor Kéler Béla eperjesi származású zeneszerzőnek és karmesternek (1820—1882) azt a P. Malcescu által 1850-ben készített portré-acélmetszetét, amit Kéler Béla egykor dedikálva Sesztina Lajos barátjának adott, továbbá egy Kéler-féle kéziratos magyar indulót is 1849-ből. A Déri Múzeum gyarapításán kívül Sesztina-Nagybákay Jenő ez időben szülővárosa részére döntő szerepet vitt még egy másik Déri-gyűjtemény megszerzésében is. Déri Frigyes egyik öccse, György tüzérezredes is gyűjtő ember volt, és mintegy két és félezer néprajzi tárgyat szedett lassanként össze, és szerette volna a gyűjteményét valamelyik magyar közgyűjteménynek ajándékozni. Frigyes bátyja példáját látva ő is gondolt Debrecenre. Amint Sesztina-Nagybákay Jenő erről értesült, és meghallgatta Lükő Gábor múzeumőr idevonatkozó jelentését, aki a Múzeum nevében megtekintette a gyűjteményt, azonnal kezébe vette a dolgot, és dr. Czakó Elemér ny. h. államtitkárral és Sőregi János múzeumigazgatóval együtt mindent elkövetett, hogy Debrecennek ezt a második Déri gyűjteményt is megszerezze. Első dolga volt a polgármester figyelmét e pompás lehetőségre felhívni, aki szintén magáévá tette az ügyet. 1937. október 22-én aztán Déri György és felesége Sesztina-Nagybákay Jenő lelkes közbenjárása folytán ellátogatott Debrecenbe, ahol megtekintették a gyűjteményük részére felajánlott, a múzeummal szomszédos iskolaépület I. emeletét. A Déri tér felőli 4 terem lett tervbevéve az új múzeumnak, egy külön oszlopos feljáró hozzáépítésével. A Déri pár különben dr. Czakó ny. h. államtitkárral együtt jött le Debrecenbe, amit Czakó 1937. október 16-án kelt levelében ekként közölt Sesztina-Nagybákay Jenővel: „Kedves Barátom! . . . ismét a Te közreműködésedhez fog kapcsolódni Debrecen újabb kulturális gazdagodása .. ." „Déri és felesége 21-én 2,40-es vonattal mennek és én csatlakozom hozzájuk . . ." Sőregi 1937. december 14—15 közt személyesen is megnézte a nagyszerű Déri-féle értékeket, amikor is vele ment Sesztina-Nagybákay Jenő is, és együtt tárgyalták meg a részleteket. A Múzeum Felügyelő Bizottsága, valamint az 1938. május 20-i városi közgyűlés a Sesztina-Nagybákay Jenő felszólalása alapján egyhangúlag elfogadta az ajándékba kapott gyönyörű gyűjteményt. Déri ezredes 1939. december 12-én ezt írta Sesztina-Nagybákay Jenőnek: „Szeretett kedves Barátom! . . . Végtelen örömmel tölt el az a tudat, hogy gyűjteményem egy olyan kulturvárosban talál elhelyezést, ahol a közönség valóban élvezi is. Hogy Te kedves öcsém oly sok szeretettel, mint első, felkaroltad ezt az ügyet és hogy mennyire nagy érdeklődéssel és buzgósággal kíséred tovább is az eseményeket, azt nem tudom Neked eléggé meghálálni. . ." Végre 1941. október 28-án megnyílt a Déri György ezredes Néprajzi Múzeum is. A városi közgyűlésen az ünnepi beszédet Sesztina-Nagybákay Jenő tartotta, „a Déri család régi barátja és tisztelője, a Debreceni Múzeum Barátok Köre elnöke, a Múzeum felügyelőbizottsági tagja, a múzeumi ügyek leglelkesebb és bőkezű barátja."
