Gazda László szerk.: A Déri Múzeum Megnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 50. Debrecen, 1990)

Sz. Kürti Katalin: A Városi Képtárból a Medgyessy és Holló Emlékmúzeumig

Ecsedi István egyik Petrovicsnak írt leveléből kiderül, mennyire maradi a debreceni ízlés: „Hónapokkal ezelőtt Rózsaffy Dezső dr. úrral beszélgetőin karról, hogy Ferenczi (sic!) Béni szobrászművész úrnak méltóságod megrendelésére küldött női aktja annyira el van torzítva és annyira beteg, degenerélt nő benyomásiát kelti a nézőben, hogy ezt a debreceni múzeumban levő sok szép szobor közé, vagy a múzeum előtt levő szép parkban elhelyezni nem lehet. . . Méltóztassék ezt a szobrot egy jobbal kicserélni." Nem célunk Ecsedit mentegetni, még akkor sem, ha hervadhatatlan érdemei voltak Káplár Miklós támogatásában. Azt azonban el kell ismerni, hogy tett erőfeszítéseket a képzőművészeti gyűjtemény gyarapításában. 1930 tavaszán például levélben kereste fel a város vezetőit, gyárés irodatulajdonosait. Ezt írta dr. Versényi Tibor bankigazgatónak: „Debreczen sz. kir. város kisplasztikái gyűjteménye részére Petrovics Elek a Szépművészeti múzeum igazgatója négy darab kis bronz szobrot küldött és ajánl megvételre. Kettőt az István malom vett meg a Múzeumnak. Még kettőre kellene Maecenas. Szép két szobor 1. Pásztor János: Ad astra, ára: 700 pengő 2. Szentgyörgyi István: Az álarc ára: 500 pengő Ezenkívül Debreceni Tivadar helybeli szobrász »Merengö« c. szobrát megöntetném bronzba a múzeumnak. Tisztán az öntés és felállítás ára 900 pengő; A város oly óriási áldozatot hozott a múzeumnak, hogy teljesen kimerült. Most Téged kérlek, hogy nagy művészi ízlésű agilitásoddal hass oda, hogy az Első Debreceni vagy a Tébe ezt a 2.100 pengőt áldozza a Múzeumnak, amely méltó Debrecen nagy múltjához és európai viszonylatban is kiállja a kritikát. A bankok megvásárolták a két szobrot, Beszédes és Reményi egy-egy plasztikáját pedig az István Malom ajárdékozta a múzeumnak. A múzeum mecénáskereső munkájában segített Békés István is, aki ezt írta az 1930-as jubileumi kiállítást méltató cikkében: „Lenn a földszinten a Műpártoló kiállítása, fenn az emeleten a múzeum képtára. Abban részecske: debreceni festők. És megint ebben néhány debreceni festő alig egy-egy képpel. Persze erről a Déri Múzeum nem tehet. És hogy a múzeum grafikai részében a debreceniek közül csupán Haranghy szerepel két lappal. Holott például G. Szabó Kálmán vagy Vadász Endre metszeteiből igen olcsón, pengőkért lehetne még szép kollekciót összehozni. Talán ahhoz sem kellene sok pénz, hogy egy-egy debreceni kiállítás egy-egy darabját megszerezhessük a múzeumnak. Az élő festők olcsók és a megvásárolt kép ára egyenesen kultúrát teremt. Ebben a nyomorúságos világban is ki kellene találni valamit, hogy ezt a gyönyörű Déri-múzeumot ne csak néprajzunk, hanem a képzőművészeti kultúránk letéteményesévé is tegyük. Például: harag ne legyen belőle — a debreceni bankok áldozhatnának 100—200 pengőt évenként és bankonként erre a célra. Majd később — lesz tán még jobb idő, vállalatok és magánosok is százpengőket, tízpengőket, egypengőket, a művésznek kenyér, az egész városnak, mindenkinek kultúra és ingyen gyönyörűség". A gyűjtőmunkát a Budapesten élő Medgyessy Ferenc is segítette, aki 1930-ban Beszédes László, Mészáros László szobrait, Egry József, Rippl festményeit ajánlotta megvételre. Az Ö Kis lovas-át a Magyar Aszfalt Rt. ajándékozta Debrecennek. Dekovits és Tornyai műveit így ajánlotta Medgyessy Sőregi János igazgató figyelmébe, 1937-ben: „Küldök neked egy sorozat Derkovits grafikát. . . Férfias, markáns és kifejező vonalai a leg-