Koczogh Ákos: Debrecen vonzásában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 49. Debrecen, 1989)

IV. Színházi élet a városban

gos. Uralkodó, aki környezetének léhaságában is szívesen osztozik. Major Pál a magányos, sértett ember gyűlölködésével valóban külön szín volt, meggyőzően ellenszenves. Selmeczi Mihály (Antonio) sokszor kölykösebb a kelleténél, bár Andaházyval, Soóssal, Márkussal, Novákkal együtt a közönség szívesen tapsolt neki is. Leonato ismét új változat Bángyörgyi Károly művészetében. Tökéletlen öreg fickó, akinek még a szenvedésében sem lehet hinni, s éppen ez az átlátszóság volt igen jó alakításában. Solti Bertalan Zablepény szerepében mintha idegenül mozgott volna a színpadon. Nóvák István Faszén alakításában sokszor a burleszkig elment. Zelenai, Hortobágy, Szedő, Thuróczy Gyula, Bán, Nagy Béla jó szerepléssel alkalmazkodott az egyenletes játékstílushoz. Siki Emil díszleteinél láttunk már sikerültebbeket. Blum Tamás zenéje, mint R. Bartha Sára koreográfiája megfelelő kiegészítést adott a hagyomány és a mai elemek találkozásával. A darab egészében: nem a legjobb Shakespeare-bemutatók közül való, különösen a technikai nehézségek, s elhagyható részletek teszik kissé vontatottá, de a derűje, elevensége a közönség tetszését gyakran tapsokba oldotta. (Megjelent: Néplap, 1955. május 1.)