Koczogh Ákos: Debrecen vonzásában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 49. Debrecen, 1989)

III. A művészek és Debrecen

kokat, társaságok alakulnak, s amit szórakozásból kezdtek, a tanulás alapját szolgáló szemléltető eszközök készítése követi. Ma is látható a debreceni Kollégiumban az első magyar nyelvű földgömb, a kollégiumi diákok munkája 1800-ból. A rézmetszés is a tanítás, a szemléltető oktatás szerves része lett. Eltekintve a korszerű térképek, anatómiai ábrák hűségétől, van valami naiv báj, tisztaság, közvetlen, kedves, kiegyensúlyozott gyermeki szemlélet ezekben a figurális metszetekben. Sugárzik belőlük a képi kifejezés felfedezésének öröme. Hasonló egyszerűség, rácsodálkozás, ám egyben tartalmi bőség, gazdagság, ami a naiv festőkre jellemző később, Henri Rousseau-re vagy éppen Győry Elekre. Jó szolgálatot tett a Helikon, amikor hazai könyvnyomdászatunk ötszázadik évfordulóját ezzel az ízléssel gondozott, bölcsen fogalmazott könyvvel gyarapította. A mi gyakorta elkésett kultúránk a debreceni felvilágosodás idejében kapcsolódott be az európai vérkeringésbe, s lett például a rézmetsző diák Karács Ferenc nemcsak a magár kartográfia egyik megteremtője, hanem egyenrangú társa a kor európai térképészetének. A látásra nevelés ablakát nyitogatták ezek a diákok, a vizualitásét, amiről ma ismét oly sok szó esik. (Megjelent: Népszava, 1977. márc. 3.)