Koczogh Ákos: Debrecen vonzásában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 49. Debrecen, 1989)

Tóth Endre: Bevezető

III. Eligazító jelen kötetünkhöz Koczogh Ákos posztumusz tanulmánykötetét a Debrecennel foglalkozó, s jórészt az ott 1946 és 1957 között keletkezett írásai közül válogattuk. Legtöbbje megjelent egykori újságokban, folyóiratokban vagy elhangzott a Rádió műsoraiban. Néhány írást a szerző hagyatékából közlünk. A szerkesztő, valamint a kiadás terheit magára vállaló Déri Múzeum vezetői előtt az a cél lebegett, hogy a kötet a lehető legárnyaltabb keresztmetszetét nyújtsa Koczogh Ákos munkássága azon részének, mely Debrecenről, az itt élő alkotókról és tudósokról szól avatott tudással s nem titkolt vonzalommal. Egyúttal szerettük volna dokumentálni Koczogh érdeklődésének sokszínűségét, életművének sokoldalúságát. Megvolt benne az egyetemességre való hajlam és törekvés, ezért állott előtte eszményképül Németh László és Karácsony Sándor. Nem szerette az egysíkú, szűk látókörű egyéniségeket. Igyekezett a humán- és a természettudományok egymáshoz közelítésére, a köztük tátongó szakadék áthidalására. Ezért foglalkozott rádió-előadásaiban írók és művészek mellett fizikusokkal, biológusokkal, pszichiáterekkel. Maga is örömmel merült el a növényvilág s a madarak életét feltáró stúdiumokba. Tehetségesen verselt, rajzolt, festett, sőt elsajátította a korongozás, a fémdomborítás művelését is. Tanulmánykötetünk anyagát öt fejezetre osztottuk. Az első rész személyes momentumokban bővelkedő vallomásokat tartalmaz a választott ősi városról, s annak a magyar művelődés történetében nemzeti fontosságú szerepet betöltő Kollégiumáról. Koczogh Ákos, aki „jöttment" volt Debrecenben, itt töltött évtizede alatt vérbeli lokálpatriótává vált, s kényszerű távozása után is perelt a város igazáért s a debreceni írók, művészek elismertetéséért. A második fejezet tanulmányai, bírálatai Debrecen és az irodalom viszonyát tárgyalják. Ez a kapcsolat először a reformáció, majd a felvilágosodás, végül a huszadik század első felében nyilatkozott meg korszakos jelentőségű alkotók műveiben. Erről a szerepről mondta Bán Imre professzor, hogy a magyar irodalomnak legalább a harmada bizonyos szálakkal Debrecenhez kötődik. Koczogh Ákos itt közreadott munkái, melyek Fazekas Mihály tói és Oláh Gábortól a ma élőkig ívelnek, az előbbi állítást igazolják. Külön hangsúlyt kapott a szerzőhöz igen közel álló két nagy népi író, Veres Péter és Szabó Pál személyisége. A művészetek és Debrecen címet viselő harmadik fejezet elsősorban a tájékhoz szorosabban kötődő, két eredeti karakterű képzőművész, Medgyessy Ferenc és Holló László munkásságát méltatja kompetens elemzőkészséggel és sok személyes epizóddal. Róluk önálló monográfiákban és több - nem itt közölt - tanulmányban is beszámolt. A fejezet élén a hetvenéves Kodály Zoltán jelentőségét és hatását értékelő esszéje áll, bizonyítva Koczogh Ákosnak a zene területén is elmélyült ismereteit. A Színházi élet a városban című fejezetben nagyrészt a Csokonai Színház akkoriban országosan elismert társulatának Shakespeare-ciklusáról szóló bírálatok kaptak helyet. Az egyes előadásokat dramaturgiai felkészültséggel, érezhető ambícióval ismerteti Koczogh, aki a helyi napilap megbízásából rendszeresen tájékoztatta a közönséget. Szerette ezt a demokratikus műfajt. Úgy gon-