Koczogh Ákos: Debrecen vonzásában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 49. Debrecen, 1989)

III. A művészek és Debrecen

SZÜLETÉSNAPI AJÁNDÉK A 88 éves Holló Lászlónak A kiskunfélegyházi születésű Holló László nyolcvannyolcadik születése napján kétszázhúsz képet ajándékozott Debrecennek, miután néhány éve már szülővárosát is megajándékozta egy múzeumi gyűjteménnyel. Ha Pécs Martyn Ferenc képeinek adott termeket, Szentendre Kovács Margit, Verőce Gorka Géza kerámiáinak múzeumot, ez a kétszázhúsz kép épp így lehet még a Holló Múzeum alapja. Martyn sem Pécsett született, Kovács Margit sem Szentendrén, Gorka Géza sem Verőcén. Holló Lászlónak otthont adott Debrecen, s megpróbáltatást is bőven, a kései megbecsülések előtt. Holló Lászlónak témát adott Debrecen, sokszor megdöbbentőt s szomorítót elnyűtt lovaival, görnyedt szántóvetőivel, s megfáradt kaszásaival. De mégis inkább vigasztalót és kedvre derítőt gyümölcseivel, virágaival, lakodalmasaival, asszonyi szépséggel áldón. Holló Lászlónak színeket adott Debrecen, a Hortobágy és Tisza felől visszaverődő égbolt tiszta fényeivel, a napsugár tüzesebb ragyogásával. S adott Debrecen magányt is, hogy befelé fordulhasson s kénytelen-kelletlen megfesse önarcképeinek a világ piktúrájában páratlan sorát. Adhatta volna ezt Félegyháza is, bizonyosan, s Alföldünk valamennyi tája, városa. De nem így, nem így együtt: jóval, rosszal, értetlenséggel s lelkes felfedezéssel. Debrecen városa tiszteletreméltón szép kiadványokkal adta - többek között -, megbecsülése jelét. Díjak, kiállítások jeles száma áll Holló László mögött. Neve a magyar festészet és grafika történetének elején áll. S ha ő már sokszorosan kifejezte hűségét, meg kell mondjuk, mi vagyunk adósai. A modernnek mondott magyar festészet leltározói még megközelítően sem helyezték el méltó helyére, nem foglalkoztak vele európai rangjához illőn. Ha egy Kokoschka neve ott van az egyetemes festészet történetében, ott kellene legyen s talán még inkább Csontváryé, Egryé, Nagy Istváné, és sokakkal együtt Holló Lászlóé nemkülönben. Magunknak kell előbb kialakítanunk értékeink helyes rendjét, hogy elfogadóira találjunk. Bartókkal és Kodállyal már megesett az a csúfságunk, hogy másfelé hamarabb felismerték őket. Holló László eleget tett küldetésének. Városszéli házának falai erősek, s a szép emberi-festői témája, a Múzsa-feleség hűsége hatalmas. Ma nyolcvannyolc évesen is helyén van ennek az embernek a szíve, a látása, a hallása a jóra, s ajándékozó kedve kifogyhatatlan. Sok derék kísérlet után ajándékozzuk meg végre mi is őt azzal, hogy megkeressük helyét a művészetben, előítéletek, elfogultság nélkül. Bizonnyal tisztesebb lesz ez a hely, mint eddig gondoltuk.