Koczogh Ákos: Debrecen vonzásában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 49. Debrecen, 1989)

II. Az irodalom és Debrecen

azt a radikális jakobinus szemléletet, mely a Ludas Matyi husángja végén emberére is talált. Fazekas Mihály természetszeretete összefonódott a dolgozó nép megbecsülésével, a szabadság eszméjével, a hasznos gazdasági tapasztalás és gyarapodás felvilágosult gondolatával. Csak így válhatott a Ludas Matyi „az anyagiakban szegény, de testi-lelki erőben gazdag ember harcává az anyagi hatalomban gazdag, de személyét tekintve gyönge ember erőszakja ellen" -, hogy Móricz Zsigmond szavaival éljünk. Móriczéval, aki ezelőtt csaknem hatvan éve annyiszor felrótta, hogy ez a nagyszerű költő, Fazekas Mihály „irodalmi tekintély égisze nélkül élt száz évig". Nem mintha a Ludas Matyi nem állt volna ellen az irodalomtörténet-írás közönyének, hiszen a legnépszerűbb, legolvasottabb könyve lett irodalmunknak, s meghódította a filmet és a színpadot is. De a tudományunk valóban csak most fordult felé, kezünkbe adta kitűnő értékelését, s összes műveinek kétkötetes akadémiai kiadását. A mai debreceni botanikus kert nem ott áll, ahová Kazinczy is álmodta, Fazekas Mihály hajdani háza tövén, s elment a Ludas Matyi szerzője is húsz évvel hamarabb, mintsem szellemi vetését 1848-ban learathatta volna. De az a néhány vers, mely életében jószerint meg sem jelent, ma egyre fényesebben hirdeti egy szűkszavú, morózus poéta, de világos fő és tiszta jellem, egy forradalmas gondolkodó igazát. (Elhangzott a Rádió műsorában 1961. május 25-én.)