Koczogh Ákos: Debrecen vonzásában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 49. Debrecen, 1989)

I. A város igézetében

mégoly jelentéktelen, de a Himnusz költőjének, Kölcseynek mégis-mégis gyermekkori hajlékától éppúgy, mint a Sesta-kert venyigéinek őszi fürtjeitől, úgy húzódik be a múlt ebbe a Nagykönyvtárba. Nemcsak méreteiben NÄGYba, de azért is NAGY KÖNYVTÁRBA, mert a XVIII. század derekától a XIX. század fordulójáig ez a könyvtár volt a haladás, a forradalmi gondolat, a bátorság, az áldozat, a jövő letéteményese, ez a könyvtár volt a magyar történelem egyik legnagyszerűbb fejezetének, a debreceni felvilágosodásnak szellemi bölcsője. Ennek a könyvtárnak falai között nőtt fel - Descartes-ot, Voltaire-t, Rousseau-t olvasva - Csokonai, itt nőtt fel Domokos Lajos főbíró, aki, ha nem éppen Debrecenbe veti a sorsa, Európa egyik nagy felvilágosodott uralkodója lehetett volna. Olvasta Fénelon Télémaqué-ját, olvasta Rousseau titokban terjesztett munkáit, s védelmébe vette a Kollégium forradalmas szellemű, elítélt diákjait, védelmébe vette a magyar nyelvű oktatást, míg a világirodalom nagyságai között elsőként Voltaire-t említette. „Elképzelhetetlen volt, hogy ez az épület ne védje meg azt, aki hozzá folyamodik segítségért " - írja róla Szabó Magda. Tanúi lehetünk. Táplált forradalmi gondolattal, s megvédett az embertelenséggel szemben. Ezt a tanulságot vihetik magukkal, akik csak gregorián énekek középkori zenei jegyeit látják vitrinjei értéket védő üvegei alatt, s a glédában álló enciklopédiákat. A Nagykönyvtár szigorú fegyelmében a szabadság talált menedéket, boltíveinek hűvösében a forrongó emberi érzés és gondolat. Számokkal ez kifejezhetetlen, de ha stílussal kellene meghatározni, azt mondhatnánk válaszul, ami a Kollégium, s benne a Nagykönyvtár egészét jellemzi: magyar felvilágosodás, magyar klasszicizmus. (Megjelent: Múzsák, 1976. 1. sz.)