Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987)

I. Debrecen XVIII-XIX. századi festészetéről a portréművészet tükrében

élt itt, 1811-től számított debreceni lakosnak.

41 Nem csoda hát, hogy őt és feleségét, Ivanchich Rozinát a pesti Pesky József {1795—1862) örökítette meg 1828-ban. Kb. 1832-ből származnak a három gyermeküket ábrázoló arcképek, ugyancsak Peskytől. A Ricklekkel rokon Kis-Orbán János bőrkereskedő ugyancsak pesti művésszel és Pesten festette meg a maga és felesége — a már Kiss Sámuel pasztelljéről ismert —, Komáromy Eszter arcmását. A vakrámán olvasható: „festődött 1837. 15. jún. Pesten Gyurkovits Károly által". Gyurkovits Károly (1810—1874) 1837-től Bécsben tanult, nyilvánvaló, hogy ilyen és ehhez hasonló arcmásmegbízások összegéből. Az osztrák származású Canzi Ágoston (1808— 1866) és a Bécsben tanult Beck Vilmos (\%24—1862) ugyancsak Pesten festhette le a Werner— Beőr házaspárt, ill. Schärfer Ferdinánd pékmestert és feleségét. Míg Beőr Karolina arcmás valószínűleg Pesten készült, az apa, Beőr Lászljó patikus itt örökíttettc meg magát Bednárral 1839-ben. Erről a vándorfestőről szinte semmit nem tudunk: megtaláltuk viszont 1837-ből származó Sarkady házaspár kettősét, Rachbauer József építőmestert és feleségét ábrázoló, jó színvonalú biedermeier képeit (1839), Bárányi István arcmását. Fordított a helyzet két piktor esetében: tudunk ittlétükről, de eddig nem találtuk meg műveiket. Csapó Lajos debreceni festő volt, 1840-ben kért polgárjogot. Hirschlinger Simon neve először 1825-ben tűnt fel; képkereskedéssel, de festéssel is foglalkozott, működését azonban nem hagyta jóvá a Kalmár Társaság. Hogy mégis ittmaradt, visszajött — és biztosan megérte, hogy így tegyen —, azt bizonyítja az, hogy 1834-ben polgárjogot kért és kapott Debrecen városától 42 Nem sok szerencséje volt Debrecenben a bennszülött Dosnyai Károlynak (1815—1850?), aki a kollégium neveltje volt. 1832-ben a bécsi akadémiára ment, 1835-ig tanult ott.

43 Lemásolta Waldmüller V. Ferdinándot ábrázoló művét, ezt a város jónak találta, és megvette, 400 conv.forintért, nem annyira művészetpártolásból, mint hivatali reprezentáció és az alattvalói hűség jeleként.

44 Az összeg alapul szolgált Dosnyainak tanulmányai folytatásához, 1836-ban a müncheni akadémiára iratkozott be, szobrászatot tanult. 1839-ben Pesten találjuk, Liszt pártfogását élvezte, akinek arcmását meg is mintázta. Ő készítette az első mellszobrot Kossuth Lajosról, de megmintázta jótevője, Sárváry Pál professzor portréját is. 1846-ban a kollégiumnak ajándékozta Szoboszlai Papp Istvánt ábrázoló olajképét. Ezt írta a kísérőlevélben, 1846. január 17-én a kollégium vezetőinek : „Mint árva és szegény léptem a debreczeni nemes főiskola falai közé, s kegyetek által vehetek részt a tudományok malasztaiban" A tisztelt kar örömmel köszönte meg a „művészileg is nagybecsű ajándékot".

45 Ezen túl azonban nem segítette, segíthette. A Király, Veress, valamint Sárváry családoknak készített portrékat, ez utóbbit valószínűleg ingyen, hálából. Debrecenben megélni nem tudott, Pesten tengődött, majd Kossuth-szobra miatt emigrált 1849-ben, és állítólag Londonban éhen halt. Dosnyai sorsa jól példázza azt, hogy csak művészetből, festésből nem lehetett megélni a cívisvárosban. A megrendelés alkalomszerű volt, a megrendelők köre szűk. A Református Kollégium tett erőfeszítéseket, Debrecen városa azonban nem érezte feladatának a bennszülött festők támogatását. Egy-egy példa (így Bednar hosszas ittléte) azt tanúsítja, hogy Debrecenben kezdett talaj lenni az ügyes mesteremberek számára, akik ki tudták aknázni a jelentkező igényeket. A fel41 Rickl Antal Zelmos: Egy régi debreceni kereskedőház története = H.-B. megyei Levéltár évkönyve, 19 IX. 17—22. p. (Debr. 1984), Móricz Pál: Magyar sirató-feljegyzések, történetek a régi magyar életről. (Tahitótfalu, é. n.) 7—23. p. Szabó Magda: Régimódi történet (Bp., 1977). L. még Kaz. lev. VI. 1536/1809. 42 HBML. Jel. 3/1825 és Matricula Civium: IV. A. 101 l/s. II. k. 1834/14 és 1840/1. 43 Zoltai Lajos: Dosnyai Károly, a festő és szobrászművész =DMÉ, 1934. 91—93. p. és Soós Gyula: Dosnyai Károly (1815—1850?) = Múzeumi Kurír (továbbiakban: Múz. K.) 1970. 3. sz. 9—14. p. 44 Az 1835. aug. 28-i ülés jegyzőkönyve: HBML IV. A. 1011/a—105—581. 45 Közli Balogh Ferenc i. m. 446. p.