Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987)

I. Debrecen XVIII-XIX. századi festészetéről a portréművészet tükrében

nak provizora eskü alatt vallhatott az ifjú Bárányi mellett az őt kisemmizni akaró rokonok­kal szemben. 6 Ezt a különös ügyet Jókai Mór is feldolgozta az Egetvívó asszonyszív című regényében. Tanulmányozta a családi iratokat, a peranyagot, látta a portrékat, csak éppen Kazay szemé­lyét illetően tévedett egy emberöltőt. Kazay Sámuel (1710—1797) 1772-ben patikaszekrény-szárnyakat festtetett Weiss János­sal, s ezek — véleményünk szerint — ma is láthatók az Arany Egyszarvúhoz patikabelső ré­szeként a Déri Múzeumban, Kazay ugyan az Arany Angyalhoz készíttette ezeket, de miután eladósodott, Zeininger Antal vehette át tőle a festett szekrényszárnyakat. 7 Míg Kazay gyűjteménye nem volt jelentős képzőművészeti vonatkozásban, addig a má­sik gyűjteményben kiemelkedő a festményanyag, s bátran feltételezhetjük, hogy debreceni mesterek munkáit is tartalmazta. Fáy János (1773—1833) Debrecenben született, és ott is halt meg, csak közben útja elkanyarodott. 8 Klimó György püspöktől örökölt vagyonát ké­pek, érmek, könyvek gyűjtésébe fektette be, állítólag négyszáz darabos festménykollekciója volt. A vele rokon Kazinczy Ferenc többször említette leveleiben, hogy segítette gyűjtemény­gyarapítását. 1819-ben pl. ezt írta: „az én érdemem, hogy Fáy János 1300 forinton veve meg eggy Gaudentio Ferrarit a hazának". 1825-ben Kazinczy Ferenc képmását rendelte meg, amit Kazinczy és Igaz Sámuel segítségével Simó Ferenc másolt Kreutzinger képéről, gondosan ügyelve — ez Kazinczy kérése volt! —, hogy fiatalítsa, derültebbé tegye a bécsi mester fes­tette portrét. 9 Ekkor már Debrecenben élt Fáy János. Előző lakhelyéről, Ernődről az egri lí­ceumba, a debreceni piarista rendházba és egy kereskedőhöz, feltételezhetően a debreceni Rickl József Zelmoshoz vitte el képeit. Az Egerben lévő anyagot Balkay Pál írta le a Tudo­mányos Gyűjtemény számára, 1819-ben. Lazarini Cato halála, Domenichino Szenvedő fél­figura, Judit Holofernesszel, Kristian Brand Téli táj szánkázókkal, Kupeczky Ébredő fiatal­ember és Képíró miniatűr képpel című műveit említette. Máshol írta, hogy kopizált Fáy és Kazinczy megbízásából. 10 Ma már nem állapítható meg, mi volt eredeti munka s mi másolat a Fáy-gyűjteményben. Az azonban biztos, hogy élő és ható tényező volt Debrecen kulturális életében, s országos figyelmet is érdemelt. Amikor 1822-ben Fáyt Debrecen polgármesterévé választották, a Tudományos Gyűjtemény így jellemezte: „tudományos ízlését válogatott könyv-, kép- és pénzgyűjteménye eléggé dicséri". 11 Debrecenben igazán nem érezte jól magát, de kapcsolatot tartott a kollégium tanáraival és Szentgyörgyi Józseffel. Erre utal Kazinczy 1819 novemberében Szentgyörgyinek írt levele: kérte a mellékelt levelet Fáy János rokoná­nak átadni, ha Szentgyörgyi lányai, „a kisasszonyok ismét elmennek nézni gyönyörű ké­peit". 12 A Fáy-gyűjteményt biztosan látták a kollégium festői: Kiss Sámuel és Kármán János is. Fáy János 1820 körüli arcmása származhat Kármántól vagy egri festő ismerősétől, Bal­6 Garas Klára: Magyarországi festészet a XVIII. században (Bp., 1955) 20—21. és 266—67. p. leírja Mányoki működését. Alapul a Processus Baranyiana szolgált, Tom. II. 219, 288/HBmL. IV. A. 6/d. 205. kötet. 7 Benkő Ferenc: Debrecen gyógyszertárai a XVIII. században = Déri Múzeum évkönyve (továbbiak­ban: DMÉ), 1976. 89—109. p., Balogh István: A debreceni Református Kollégium gyűjteményei­nek keletkezés= Művészet és felvilágosodás (Bp., 1978), 585—610. p. (továbbiakban : Balogh: Ref. Koll, 1978), Sz. Kürti K: Az „arany patikák" = Debrecen, 1987. II. 3. 13. 8 Zoltai Lajos : Fáji Fáy János könyv- és műgyűjtő debreceni polgármester 1773—1833 = DME, 1935. 129—136. p. 9 Kaz. lev. XVI. 3744/1819 és XIX. 4473/1825. 10 Balkay Pál: A képírásról, annak gyakorlásáról és betséről = Tud. Gyűjt. 1819. II. 58—74. p. és Kaz. Lev XVI. 3745/1819. 11 Zoltai i. m. 129. lapján közli a Magyar Kurír 1822. okt. 22-i, 33. számában megjelent sorokat. 12 Kaz. lev. XVI. 3791/1819.

Next

/
Oldalképek
Tartalom