Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987)
I. Debrecen XVIII-XIX. századi festészetéről a portréművészet tükrében
1860—1875 között festett olajképeit ismerjük, valamint halálozási évét (1877). Említésből tudunk Parasztpár (1861), Balázs Kálmán arcképe (1869), Deák Ferenc arcképe (1867?) portréiról, a Déri Múzeum őrzi Boros Sándor és felesége mellképét (1861), Krisztus és Bűnbánó Magdolna képeit (1874), amelyeket templom számára készíthetett mint hithű katolikus. Komlóssy Artúr Hortobágyi tájképét és Deák-portréját szerezte meg. Lemásolta — talán több példányban is — Orlai Petőfi Debrecenben című képét, amely igen népszerű lehetett. 1865-ben mint debreceni lakos jelentkezett az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításán mint „műfestő". A társulat 187l-es debreceni fióktárlatának egyik előkészítő bizottsági tagja volt, de részt vett párizsi és bécsi tárlatán is. 1870-ben Blaháné arcképét festette, amit minden eddiginél jobbnak ítéltek. 72 Csendéleteit a polgári kaszinóban állította ki. 1875-ben a színház dekoratív festője, díszlettervezője lett. Megélhetési gondjai voltak, minden kis munkát vállalt (dalárdazászlót, cégért festett). 1876-ban elmeállapota elborult, Pesten a Rókus-kórházban halt meg 1877 márciusában. Időskori arcmását Gondy—Egey fényképe őrzi. Befejezésül nézzük meg, hogyan viszonyult a festőkhöz, a város művészeti életéhez Debrecen városa, az átlagpolgár, a cívislakosság és a környező arisztokrácia. A megörökítés igénye megnőtt a közemberekben is, akiknek pénzük volt. A fényképészek (Müller Lajos, Gondy—Egey, Papp Albert, Kovács János, Letzter testvérek fényirdája) tevékenysége mellett változatlan igény volt a portréfestményekre is. Ezt bizonyítja, hogy a hetvenes évektől vándorfestők tucatja jelent meg a városban. 1863-ban Sándy Gyula (1827—1894), 1865-ben egy lengyel festő, 1870—1874 között Charles Mitchell festő ajánlotta magát Marséi lie-bői. A Fejér ló fogadóban ütötte fel tanyáját, s ott festette, vagy a házaknál fotószerű, élettelen mellképeit. 73 Moretti neve ugyancsak gyakran fordult elő a lapok hirdetésében a 90-es években, 74 éppúgy, mint Kékessyé 1887-ben, Stegmüllerné Gerster Mariskáé 1890-ben, aki fa-és zománcfestést tanított. 75 A környező arisztokrácia minimális szerepet játszott Debrecen életében. A Tisza grófok fenntartották, nagyíttatták palotájukat Debrecenben, de nem sok kapcsolatuk volt. Jobb volt a helyzet a Zichy grófokkal. Különösen lelkes támogatója volt Debrecennek a félkarú zongoraművész, Zichy Géza, akinek tetétleni kastélyában képtár volt, többek között Telepy, Aggházi és külföldi mesterek műveiből. 76 Arcmását — többek között — Barabás örökítette meg. 77 A 80-as években Zichy Jenő országgyűlési képviselő kísérte figyelemmel a debreceni tehetségek kibontakozását. 0 kezdeményezte az 1882-es nagy képzőművészeti kiállítást (amelyen többek között Than Mór is jelen volt) 78 ő ajánlotta pl. Debrecen város figyelmébe az ifjú Kovács Jánost. Debrecen városa eleinte nagyon szerényen támogatta a képzőművészetet. Keveset és alkalmilag gyűjtött, vásárolt. 1861-ben Burszkytól rendelt meg egy Széchenyit ábrázoló, kisméretű képet. 1892-ben szavazta meg a közgyűlés az ún. „koronázási jubileumi ösztöndíjat'', 72 Debreczen, 1870. ápr. 6. 73 Hírek a Hortobágy 1863. febr. 1-i és 1865. okt. 22-i, a Debreczen 1871. máj. 13-i és 1872. júl. 23-i számából. 74 Moretti népszerűsítését célozza a Debr. Ellenőr 1892. máj. 23-i, a Veress Lászlóné-portré avatásáról tudósít 1893. márc. 27-i száma. 75 Debreczen, 1887. jún. 25. és a Debr. Ellenőr, 1890. jún. 16. 76 Zoltai Lajos : Tetétlen = Album gróf Zichy Géza 25 éves írói és művészi jubileuma alkalmára (Debreczen, 1891), 19—23. p. 77 Barabás, 3114. tétel. 78 Az országos vándorkiállítás Debrecenben rendezését Zichy Jenő kezdeményezte = Debreczen, 1882. dec. 23. Képkiállítás Than Mór műveiből = Debreczen, 1891. jún. 8 és 10.
