Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987)

I. Debrecen XVIII-XIX. századi festészetéről a portréművészet tükrében

A korai gyermekarcképek kis felnőttként állítják elénk modelljeiket: a kertben ülő, elmélázó, nyolc-tíz év körüli Veress Lajost (Dosnyai műve 1841-ből), Konti Lajost, Prodán Etelkát, Szentgyörgyi Vilmácskát, Eleket. Játék fegyverrel jelenik meg Konti Károly (ismeretlen műve 1823-ból), a már említett Pfannschmidt Kálmánka. Minden merev részlete ellenére az ő arcát élettelién festette meg Kiss, ugyanez mondható Pesky József 1832 körül festett gyermekarcmásaira. Ovális keretben, élénk szemekkel, jellegzetes biedermeier ruhában ábrázolja a rózsát tartó Rickl Teréziát, galambot tartó öccsét. Madár jelenik meg Dosnyai Király Ferenc-portréján, ismeretlen mester Rickl Gizellát és Ilonkát ábrázoló képén, kiskutya a négyéves Géza ölében. Ugyancsak madáralak jelzi a gyermeki ártatlanságot, a boldogság, az elillanó utáni vágyat Orlai és mások csoportképein vagy egész alakos művein. Erre példa a lappangó Orlai Petrics-kép 1854-ből, ahol kalitkából kiszabadult galamb után kapó, a kedvéért piskótát is szétmorzsoló Papp Erzsébet jelenik meg. Madár és pillangó után kapdosnak a Csanak gyermekek Orlai képén, Sesztina Piroska és Ilonka is Cantichrusek lengyel festő 1866 körüli kertrészletén. Városképi szempontból is fontos Szakái Albert csoportképe; a frissen felépült nagyerdei Csanak-villa előtt ül a bárányt simogató Veronika és a lányruhába öltöztetett két-három éves János.

97 Jellegzetes cívisházat és -kertet mutat be Ecsedi Soma Káin Bélát megjelenítő nagyméretű olajképe: tornác előtt, rózsalugasban áll a serdülő, magyaros, zsinóros ruhába öltöztetett, sarkantyús csizmát viselő fiú. Ha a megrendelők (ábrázoltak) felől tekintjük át az anyagot, gazdagnak mondható egyegy debreceni családi galéria. Említettük már a Domokos család miniatűregyüttesét, amelyben Domokos Márton főbíró, Lajos fia, a híres főbíró és Imre arcképe látható, a Szentgyörgyi család képtárát, a velük rokon Papp és Medgyessy család képeit. Az utóbbi két anyag a Medgyessyek tulajdonában volt, 1944-ben pusztult el a Bethlen u. 33. sz. alatt, mint azt Medgyessy Ferenc szobrászművész panaszolta el Sőregi Jánosnak.

98 Legteljesebb volt a Rickl család képtára : még a harmincas években is huszonöt-harminc mű függött a családi ház nagyszobájában. A család 1811—1900 között kapcsolatba került a Beőr, Simonffy, Kis-Orbán, Várady Szabó, Dragota, Jablonczay és más családokkal, s azok képtárát is örökölte, vagy másoktól visszaszerezte. Ma, ha másként nem, fényképmásolatban, de rendelkezik a család a teljes anyaggal. A Beőr ág pl. már magával hozott Besztercebányáról egy szerény képtárat: 1750 körül készült késő barokk képeket.

99 A Rickl ág Pestről hozta el ismeretlen festő Meixner Katerinát ábrázoló művét (1786 körül) és Rickl Antal fűszerkereskedő ifjúkori arcmását, állítólag Donát János képét.

100 A Simonffy ágból a már említett akvarelleket őrzi a család, egy olajminiatűrt a múzeum, de volt olajkép is Simonffy Sámuelről. Jóval későbbiek Simonffy Emil zeneművész és Simonffy Imre polgármester arcmásai. A Beőr ág Debrecenben is lefesttette magát, erre példa a már említett Bednár-kép és Carolina Canzi által festett, félalakos arcképe férjével, Werner Károllyal együtt. A képek a má97 A festményre Csanak Dóra hívta fel a figyelmem (1985.1. 12-én írt levele a DMKA-ban). Ünnepek és hétköznapok egy debreceni családban. Ifjú Csanak József leveleskönyve 1870-ből című tanulmánya a Déri Múzeum 1983—84-es évkönyvében, 143—166. p. Szakálról Sz. Kürti Katalin=Békési Élet 1987. (XXII. évf.) 2. 237—242. 98 Sőregi János Emlékeim Medgyessy Ferenc szobrászművészről című kézirata az Egyetemi Könyvtárban: MS. 13/40. 67. 68. p. 99 Beer (Beőr) Sámuel kartongyáros és felesége 1740 körüli arcképei fényképmásolatban, Beőr Frigyes szécsényi gyógyszerész és felesége arcmásai, rossz állapotban dr. Nagybákay Péter tulajdonában vannak. 100 Nagybákay Antal Zelmos, i. m. 19. p. Móricz Pál: Egy 140 esztendős debreceni cég története = Élet, 1914. V. 101. VI. évf. 19. sz. 586—89. p.