Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987)

I. Debrecen XVIII-XIX. századi festészetéről a portréművészet tükrében

közegükben mutassák be a festményeket: enteriőrszerűen, bútorok, órák, porcelánok között. Az anyagot Nagybákay Rickl Antalné vezetésével gyűjtötték össze családoktól, s kiegészítették a Déri Múzeum és a Református Kollégium anyagával. A munkát Greiner Mihály műgyűjtő, tanár, Erőss István ny. főszolgabíró, Nagybákay Antal múzeumbizottsági tag, helytörténeti kutató segítette. A kiállítás megrendezésében dr. Sőregi János múzeumigazgató, Toroczkai Oszvald festőművész, Tikáts Adolf festő- és restaurátor működött közre. Jelenleg csak a képzőművészeti anyag kiállításával foglalkozunk. 148 festmény, 60 olajés akvarellminiatűr, 10 metszet és 10 ősfotó került bemutatásra 1939-ben.

83 A katalógus — bár nem tartalmaz mai értelemben vett fontos adatokat (méret, jelzés, művész adatai) — óriási jelentőséggel bír, mert megadja az ábrázoltak életrajzi adatait és az alkotók jó részét is. Már Sőregi János is megállapította e katalógusról, hogy „forrásműszámba megy".

84 Valóban, aki pl. a magyar biedermeier kutatásával foglalkozik, nem kerülheti el ezt a debreceni műtárgylistát. Debreceni vonatkozása, jelentősége az, hogy fényt vet a műgyűjtés 150 éves történetére, s motiválja a debreceni művészeti közéletről szóló kritikákat. A kiállítás főcendezője, Nagybákayné Várady Szabó Anikó így nyilatkozott erről megnyitóbeszédében '.„Teljesen igazat adok mindazoknak, akik azt állítják, hogy »Debrecenben a szellemi fejlődés jóval megelőzte a kultúra külső formáinak fejlődéséin, de hogy itt alig volt valami művészet vagy művészetek iránti fogékonyság és megértés. .. .ezt a magam részéről nemcsak lokálpatriotizmusból, de teljes meggyőződésből is tagadom, annál is inkább, mert mindez a sok szép művészi érték, amit itt bemutatunk, csak töredéke annak, ami még Debrecenben található, vagy tudomásunk szerint innen elkerült."

85 Megalapozottnak tűnik ez a vélekedés, mert Nagybákayné az anyaggyűjtés során több művet és jó művet látott a debreceni otthonokban, mint amit kölcsönadtak a családok. Előrelátó gondosságát bizonyítja az a tény, hogy lefotóztatta a teljes anyagot. Igaz, időközben nemcsak az eredeti képek egy része pusztult el, hanem a reprodukciók töredéke is, de a megmaradt fényképmásolatok alapján esélyünk volt és van a művek egy részének megtalálására és azonosítására. A kiállítás ösztönzőleg hatott a további kutatásra, gyűjtésre. Mata János költő, grafikus pl. Dosnyai Károly-festményt ajándékozott a múzeumnak, majd a gyűjteménybe kerültek, vétel útján, Burszky István művei. Tulajdonképpen ez a kiállítás tudatosította Burszky debreceni vonatkozásait. A felszabadulás után csekély mértékben, majd a hatvanas évektől egyre tudatosabban folyt a debreceni arcmások gyűjtése. A városházáról átkerültek a közéleti portrék (köztük Kiss Bálint Somogyi János-arcképe), majd vásárlással gyarapodott az anyag. Fontos Burszky-, Dosnyai-, idősb Kovács-művek kerültek be, gazdagítva debreceni művészetről meglévő ismeretcinket. Fontos eredmény volt az 1978-ban rendezett Kiss Bálint-emlékkiállítás, amely feltárta a város és a művész kapcsolatát, s további művek gyűjtéséhez adott segítséget.

86 Új szerzemény az a húszdarabos anyag, amely a Szentgyörgyi és Pfannschmidt család galériájából származik. Korántsem ilyen örvendetes a családi galériák helyzete. A világháború és az azt követő időszak szétszórta a családok és családi képtárak egy részét. Az anyag 50—-60%-a elpusztult, külföldre „távozott", jobb esetben ismeretlen helyen van, lappang. 1983-ban tettünk először kísérletet arra, hogy feltérképezzük a családi képtárak helyzetét. Az indulás szerencsés volt: 83 A nyomtatott katalógus csak 144 tételt, Nagybákayné példánya 148 művet tartalmaz (DMKA). 84 S. J. (Sőregi János) ismertetése a DKK 1940. XL. 150—152. p. 85 Nagybákay Antalné beszéde Debrecen szép múltjáról = Debreczen, 1939. márc. 25. 29. p. 86 A kiállítást a Déri Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a sárospataki és debreceni Egyházművészeti Múzeum, a szentesi református egyház és magángyűjtők anyagából rendezte: Sz. Kürti Katalin. Ugyanő írta a katalógust és az ismertetőt: Festmények, litográfiák, rézkarcok. Kiss Bálint kiállítása a Déri Múzeumban = Hajdú-bihari Napló, 1978. ápr. 9. 10. p.