Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987)

I. Debrecen XVIII-XIX. századi festészetéről a portréművészet tükrében

DEBRECENI CSALÁDI GALÉRIÁK Miután áttekintettük a XVIII—XIX. század debreceni festészetét a portréművészet tükrében, szűkítsük témánkat a családi képtárak bemutatására. Leírtuk a lehangoló, visszahúzó tendenciákat, a debreceni közízlés ellentmondásait, érintettük Kazinczy Ferenc, Lyka Károly keserű nyilatkozatait. Mindezzel együtt az összkép egyfajta gazdagságot mutat, mennyiségileg legalábbis. Ha a minőség felől közelítjük meg a kérdést: kiugró értékek nincsenek, de számottevőek igen. Sok a jó közepes munka, arra példaként, hogy a növekvő igény kitermelte mestereit, művészeit. Szinte elkülöníthetők, főként a XIX. század második felétől, kik dolgoztak a patríciuscsaládoknak, kik a közembereknek. A következőkben leírt két kiállítás és az azt követő katalógus ennek fontos dokumentuma. Két portrékiállítás a Déri Múzeumban (1939, 1986) A Városi Múzeum megalakulásától kezdve célul tűzte ki a családi arcmások gyűjtését. Löfkovits Artúr igazgató 1905-ben azzal a kéréssel kereste fel a város vezető értelmiségét, hivatalnokait, művészeit, hogy támogassák a múzeumot.

81 Ó maga is ajándékozott: többek között tőle származik egyik Ecsedi Soma-festményünk. Felhívására debreceni polgárok, kereskedők, nagy családok sarjai adták át értékeiket már a tízes évektől kezdve. 1911-ben vétel is történt: Kiss Bálint arcmásai kerültek a gyűjteménybe. Ezt követően Borsos Kata ékszerész adta át Ecsedi Soma reprezentatív festményét, a Komlóssy család több ízben is ajándékozott. Nagy jelentőségűnek mondható a B. Kovács Gyuláné Sárváry Róza végrendeleti hagyatékával bekerült anyag, amelyben Kiss Sámuel művei (pl. Kováts Gábor és felesége miniatűr képe), ismeretlen mesterek akvarell- és olajminiatűrjei, árnyképei (pl. Sárváry Pálról) és viaszképei, sziluettképei voltak. Ugyanekkor kerültek a múzeumba, ajándékként K arátsony József naivan bájos akvarelljei. A harmincas években különösen megpezsdült a múzeumpártolás. Nagy szerepe volt a Csokonai-körnek — amely pl. Csokonai Lilláját (Egger Vilmos művét) adta át —, a Múzeumbarátok Körének — amely élén Sesztina-Nagybákay Jenő állt

82 — és a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének. Igaz, a családi arckép ek csak átmenetileg, egy kiállítás erejéig kerültek a múzeumba, de a további, a mai kutatás szempontjából felbecsülhetetlen értékkel bírt az 1939-es kiállítás. Március 19—26. között volt látható a Déri Múzeum dísztermében és két kiállítótermében, Antik bútor-, óra- és régi debreceni családi portré-kiállítás címet viselt. A rendezők célja az volt, hogy természetes 81 E tárgyban idősb Kovácshoz írt felkérése a DMKA-ban. Több cikk a Debreceni Képes Kalendáriumban (pl. 1911/150. p.) és „Jelentés Debrecen sz. kir. város múzeuma... 1914. és 1915. évi működéséről..." (Debr., 1916/27—28. p.) 82 Héthy Zoltán: A debreceni Múzeumbarátok Körének története 1927—1949 = DMÉ, 1972. 563—596. p.