Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987)
I. Debrecen XVIII-XIX. századi festészetéről a portréművészet tükrében
próbálták a köz érdekében alkalmazni, kamatoztatni. Az újkori polgári osztály megteremtői lettek Debrecenben: az újnak, a haladónak propagátorai. 64 Szűk réteget képeztek, nem sok embert tudtak maguk mögé állítani, ha közösségi célokról volt szó, de kiemelendő például az, hogy itt ez a patríciusréteg, egy közösség hozta létre saját pénzén a Csokonai-szobrot. 65 A családi reprezentáció volt az a terület, amely egyre szélesebb körben hatott: divat lett a családi arcmások festtetése. A patríciuscsaládok jó erőket foglalkoztattak ebben az időszakban: Than Mór, Molnár József, Györgyi Giergl Alajos neve is feltűnik. Latkóczy Lajos (1821— 1875) fogadtatását, népszerűségét Boka Károly cigányprímás arcképe biztosította, amely már 1858-ban a Nemzeti Múzeumba került. Később több ízben sokszorosították. 66 Az 1860-as években hosszasan tartózkodott vagy vissza-visszajárt Debrecenbe, ezt bizonyítják működésének különböző dátumai: 1865, 1869, 1870. Arcmásokat festett, rajziskolát akart nyitni, s a sajtó ennek támogatásával akarta letelepítését elősegíteni. 67 A terv nem sikerült, így Miskolcra költözött. Ugyancsak gyakori vendég volt a városban a köröstarcsai Szakái Albert (1829—1909), aki elsősorban rokonait, a Várady Szabókat festette le, Münchenből hazatérve, de megjelenítette a Csanak gyerekeket is. 68 Meg kell emlékeznünk több amatőr festőről is, akik saját családtagjaikat festették le, de másoknak is dolgoztak. Az első Komlóssy Imre (1813—1879) ügyvéd, aki Debrecen város követe volt a 48-as országgyűlésen. Üldöztetés elől macsi birtokára húzódott, ott készült „1849 Szeptemb. 24-Macs" dátummal hároméves fiát ábrázoló, egész alakos képmása, háttérben debreceni vedutával. Ismerjük még a Nyírbátori templom előtt című kora romantikus életképét 1854-ből, valamint Önarcképét és felesége arcmását a 70-es évek elejéről. Bódy Gyula ügyvéd és Sárváry Lőrinc ügyvéd közéleti arcmásokat készített, valamint egy-egy rajzot Szűcs István városmonográfiájába. Valószínű Sárváry Lőrinc festette a Sárváry család több tagját ábrázoló arcmásokat. A Déri Múzeum két nagyméretű szénrajzát, mitológiai jelenetét őrzi. 69 Mindketten Burszkytól tanultak rajzolni. 1863-ban tűnt fel Gabóczy Károly kertészeti tanodájában, a gyümölcskiállításon együttesen Burszky István és Gyulai Ernő neve. Csendéletekkel vettek részt az eredeti gyümölcsök között — kissé bizarr ötlet. Gyulai Ernő valószínűleg nem debreceni művész, nyomtalanul jött és tűnt el 1865 után. Pár éve fedeztem fel szignóját 1865-ből a nyíradonyi görög katolikus parókián ikonosztázrészleteken. 1863-ban — a két festő együttes szerepléséről szólva — említi a Hortobágy című lap „egy vidéki falusi bírónak híven talált arcképét, amelyen a boldog megelégedés kinyomata igen híven van visszaadva". 70 Nem tudni, melyikőjük festménye ez. Többet tudunk Burszky Istvánról, aki 1860 előtt jött vagy jött vissza Debrecenbe. 71 64 Balogh István: Izsó, i. m., valamint A civisek világa (Bp., 1973) című könyve fogja át a kor művelődéstörténetét. L. még Sz. Kürti Katalin Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1871. évi debreceni kiállítása című tanulmányát = DMÉ, 1982. 525-—533. p. 65 Zádor Anna: Bevezetés=Művészet Magyarországon 1830—1870.1. 15. p. 66 Jelzése: „Latkóczy Lajos 1858-Pest" bizonyítja, hogy hajárt is már az ötvenes évek végén (s pl. itt készített rajzot) Pesten készült a mű, esetleg Kiss Bálint ösztönzésére. A 126x98 cm-es festmény 1858-ban került a Nemzeti Múzeumba „több hazafi ajándékaiként. 67 Debreczen, 1869. május 9. = Latkóczy Lajos „jeles festesz által magán rajz tanoda felállítása pártolását" ajánlja a közönségnek. 68 Életrajzát Nagybákay-Rickl Antal jegyezte le családi dokumentumok alapján (DMKA). 69 Sárváry Lőrinc múzeumbizottsági tag volt 1902-től. 1920-ban bekövetkezett halála után testvére, Sárváry Róza adta át kettejük hagyatékaként a Sárváry családra vonatkozó képeket. = Zoltai Lajos: Jelentés Debrecen sz. k. város múzeumának 1921. évi működéséről és állapotáról (Debr., 1922) 1—2, 7. p. 70 Hortobágy, 1862. 42. sz. és 1863. okt. 18. sz. 198. p. Az idézet az utóbbi helyen. Az ikonosztáz egyik képét repr.: Sz. Kürti Katalin: Köztéri szobrok és épületdíszítő alkotások Debrecenben és Hajdú-Biharban (Debr., 1977), 26. p. 71 Burszkyról 1. Sz. Kürti: Az Országos Magyar . . .i. m. 530. p. és a Debrecen—Nagyváradi Értesítő 1860. aug. 8-i hírét.
