Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987)

I. Debrecen XVIII-XIX. századi festészetéről a portréművészet tükrében

tért haza a müncheni akadémiáról, s felajánlotta festését azoknak, akik „tartósabb hű olajfestményekben megörökíteni óhajtják magukat".

57 Felhívására nem volt jelentkező, így Szegedre, majd Pécsre ment.

58 Változatlanul nagy megbecsülésnek örvendett Barabás Miklós, aki a szabadságharc bukása után is megfordult Debrecenben: Kutasi Imre nyomdájában sokszorosította az aradi vértanúkat ábrázoló művét. Kései alkotásai a kollégiumnak készültek: Kerekes Ferenc (1872), Révész Imre (1881), Révész Bálint (1892) arcképe. Előzőleg, 1857-ben, már készített rajzot az ifjú Révész Imrétől, amit Bécsben sokszorosítottak. Révész Bálint arcmásához ugyanakkor felhasználta Marastoni József 187l-es litográfiáját. Eközben a református leánynevelő intézetnek két ízben festette meg Kalocsa Róza arcképét

59 (1866, 1870). Mint láttuk: jelentősen gyarapodott a Református Kollégium gyűjteménye. Barabás, Orlai, Ecsedi művei mellett Burszky István ajándékként festette meg Nagy József kereskedő arcképét, Hódy Gyula amatőr festő, ügyvéd Szűcs István történész képmását. Több alkotás fűződik idősb Kovács János (1852—1924) nevéhez, aki például Münchenben festette meg kivitt fénykép alapján Lugossy József professzor képmását 1887-ben. Ekkor Györgyi Alajos, Roskovics Ignác, Szobonya Mihály készített egy-egy portrét,

60 majd 1885-ben Rónai József Csokonai-portréját vásárolták meg „alkalmi áron".

61 Mindezekkel együtt a kollégium kép- és szoborgyűjteménye már kb. százdarabos volt a századvégen. A festmények mellett meg kell említenünk a szobortár gyarapodását, amelynek értéke lett Izsó Miklós Csokonai-szobor-modellje, Zrínyi-mellszobra, Búsuló juhásza.

62 Visszatérve Orlai személyéhez, róla így írt 1864-ben a Vasárnapi Újság: „Debrecenből egy év előtt nem tudott szabadulni, úgy el volt halmozva megrendelésekkel."

63 Száraz, jellegtelen arcmásokat festett a Márton és Csanak házaspárról, a Papp család több tagjáról, Papp Józscfné Debreceni Klára arcmása azonban olyan megrendítően tiszta és nagyvonalú mű, mint közismert, édesanyját ábrázoló arcmása. Kiemelkcdőek, nagy műgonddal festettek a Weszpréminé Karap Erzsébetet, Rickl Antal Vilmost és feleségét, valamint a Csanak gyerekeket ábrázoló képei. Nem lehet véletlen, sem a festő, sem az ábrázolt részéről, hogy Papp Ferencet (Medgyessy Ferenc keresztapját), a városi főjegyzőt mint 1848-as tüzértisztet ábrázolta 1852-ben. Egyébként így rajzoltatta le magát Rick] Antal Vilmos 48-as vörös pántlikás egyenruhájában, s a 48-as Bocskai-huszárezred egyenruháját viselte Dragota Ignác is 1858 ban, amikor Hruzi Károly elkészítette térdképét. Ki volt Hruzi, nem tudjuk, mint ahogy a Sesztina családnak dolgozó Cantichrusekrőí sincsenek ismereteink (valószínűleg lengyel festők voltak). A sokasodó festőnév azt jelzi, hogy nőttön-nőtt az igény. Az ötvenes-hatvanas években egyre több jele volt Debrecenben a kulturális fellendülésnek. A Színügyi Bizottmány munkájaként építeni kezdték a városi színházat, megalakult az Emlékkert-társulat, amely felállíttatta a szabadságharcos-emlékművet (1867), a Csokonai-szobrot (1871). Megkezdődött a múzeumszervezés. 1871-ben került sor a Magyar Képzőművészeti Társulat debreceni fiók57 Hirdetés a Hortobágy 1864. nov. 20. 47. számában. 196. p. 58 Szelesi Zoltán: Szeged képzőművészete (Móra Ferenc Múzeum évkönyve, 1972—73—2) 30. p. írja, hogy 23 képből álló gyűjteménye volt, amit 1880-ban továbbvitt Pécsre. 59 Barabás i. m. 1867/1871, 1871/1988, 1866/1856, 1881/2262. sz. tételei 60 Ref. Koll.jegyz.: 14. sz. jegyzék-felirata: „id. Jeney József jó barátja. Festette emlékül, 1872-Fest: Burszky". Györgyi Alajos Balogh Péter és gróf Degenfeld Imre c. képe a 60. és 63. sz., Roskovics Ignác Soltra Alajos-portréja a 27. sz, Szobonya Mihály báró Vay Miklós-arcképe az 54. sz. alatt található. 61 Közi Ötvös János: A debreceni Református Kollégium muzeális gyűjteményei = DMÉ, 1957. 187—191. p. 62 Balogh István: Izsó Miklós és a Csokonai-szobor = MTÉ, 1953. 1—2. sz. 99—104. p. 63 Vasárnapi Újság, 1864. 317. p.