Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987)
I. Debrecen XVIII-XIX. századi festészetéről a portréművészet tükrében
Ismeretes, hogy Kiss 1810-ben tért haza Bécsből, de csak 1812—13 fordulóján indult be a „rajzoskola". Hivatali munkája mellett művészi ambíciói voltak, megrendelése nem. 1809ben, hálául, „Sárváry Pál kedvéért" festette meg Sárváry sógornője, Dömsödy Julianna és férje, Kováts Gábor szatmári gyógyszerész miniatűr képét. Jóval színvonalasabb ezeknél Fáy Andrást ábrázoló miniatűr képe 1811-ből. Nagykőrösön készült műveit csak említésből ismerjük, nem tudni, kit ábrázolt egy 1815-ből származó Nemes arcképe. 21 Kiss működését — Sárváry Pál mellett — Simonffy Sámuel polgármester és Fáy János szenátor, műgyűjtő támogatta. 1815-ben — I. Ferenc születésnapjára — vele terveztették a városháza ablakába tett, kivilágított képeket. Felül birodalmi címert jelenített meg, mellette a bölcsesség istennője és Debrecen nőalakban, mellette oltár Saturnusszal. A másik ablakban az „igazság és hősiesség megtartja a várost" allegória kifejezésére Debrecen nemtőjét ábrázolta, serpenyővel a kezében. 22 Valószínű, hogy 1815-ből származik I. Ferencet ábrázoló pasztellképe is, amely a kollégium tulajdona volt. Hogy Fáy ismerhette, támogatta Kisst, azt csak abból következtethetjük, hogy jelen volt abban a bizottságban, amely művészi hagyatékát vette át 1819-ben. 23 Mivel Fáy már 1816-tól Debrecenben élt, feltételezhetjük, hogy foglalkoztatta Kiss Sámuelt, ha másként nem, másoltatással. Kiss mellett ebben az időben egyetlen tanult festő élt Debrecenben, a losonci születésű Kármán János (1786—?). Ő is a rézkarcoló diákok egyesületéből nőtt ki mint rajzoló, és Kissel együtt kapott jutalmat 1801-ben. 24 Valószínűleg a kollégium támogatta szebeni tanulmányait 1805-ben és bécsi tanulmányútját 1816-ban. 25 Losonci születése, a név ritkasága miatt meggyőződésünk, hogy a korán elhunyt Kármán József rokona volt, aki ismerte Kazinczyt. Kazinczy figyelemmel kísérte a Debrecenben tanuló ifjút, ha másként nem, barátja, Szentgyörgy József orvos révén. így festette meg 1819-ben a Szentgyörgyi lányok arcképét, amelyekről Kazinczy ezt írta Szentgyörgyinek : „Szeretném tudni, Kármán mint végezte el a képeket és hogy az ott létemben még vakon álló szemek a Susi kisasszonyéban csillámlanak-e ?" 26 Sajnálatos az, hogy a Bécsből hazatért, igen jó színvonalon dolgozó festő nem kapott munkát a Református Kollégiumban és más családoktól. Eltűnt Debrecenből, további működéséről csak Nagybányán találunk nyomokat. Mint láttuk, a Református Kollégium meghatározó szerepet játszott Debrecen kulturális életében, de kisugárzó hatása is volt. Diákjai az ország minden részéből, főleg Tiszántúlról jöttek, és — befejezve tanulmányaikat — messze földekre vitték el az itt látottakat, hallottakat. Olyan nagy hírű professzorok tanítottak itt, akik — elsősorban külföldi példák nyomán — erkölcsi kötelességüknek tartották a tudomány mellett a művészetek felkarolását. Meghatározó szerepe volt a már említett Sárváry Pálnak, a főgondnoknak: Domokos Lajosnak, majd Péchy Imrének. Domokos Lajos, Csokonai pártfogója nagy szerepet játszott a könyvtár gyűjteményeinek fejlesztésében, de a művészetek pártolásában is. 27 Nem véletlen, hogy szerény családi képtára volt már 1790 körül. Péchy Imre nagy érdeme volt, hogy Péchy 21 Portréi a Nemzeti Múzeum történelmi képcsarnokában találhatók. Sárváry Pálnak 1806. jan. 7-én Nagykőrösről írt levelében említi, hogy megfestette Medgyesi Pál leánykáját és mások is jelentkeztek = Déri Múzeum adattára (továbbiakban: DMA), I. 156. 1939. 22 A műveket leírja Szűcs István várostörténete, III. k. 843—44. p. 23 Balogh István: A Ref. Koll. i. m. 604—605. p. írja le az átvételt. Halálozásáról tudósít a Tudományos Gyűjtemény 1819. VII. k. 122. p. és a Hazai s Külföldi Tudósítók 49. (Pest, 1819). 24 Balogh Ferenc: A debreceni Református Kollégium története (Debr., 1904), 106—107. p. 25 Kiss Sámuel levelei említik mint szebeni tanulótársat 1805-ben, a Sárváry Pálnak Szebenből írt 1805. febr. 19-i LI. levélben és az 1805. ápr. 11-i LII. levélben. = DMA. I. 156. 1939. L. még Fleischer Gyula: Magyarok a bécsi képzőművészeti akadémián (Bp., 1935), 56. p. 26 Kaz. lev. XVI. 3791/1819. 27 Balogh István: A Ref. Koll. i. m. 587. p.
