Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)

VI. Gyertya, offer és méhsör

GYERTYA, OFFER ÉS MÉHSÖR A gyertyát régebben viaszból, később faggyúból, majd paraffinból, illetve sztearinból készítették. A viaszt az évszázadokon át igen intenzív magyar méhészkedés biztosította. A faggyú felhasználását pedig a nagy marha- és juhtartás tette lehetővé. Gyertyakészítéssel több, korábban céhes mesterség foglalkozott: mészárosok, szappanosok és mézeskalácsosok. A gyertyakészítésnek azonban egy jellegzetes népi gyakorlata is ismeretes. Népünk körében a gyertyamártás a szappankészítéssel együtt asszonyi munka volt. A gyertyakészítés legősibb módja a kézzel való megformálás. Gergelyffy András a XIX. század elején már említi a gyertya eszközök, szerszámok nélküli előállítását: „A' szövetnekeket, vagy-is nagyobb rendű vastag gyertyákot, szabad kézzel formálják; meglágyítván, meleg vízben a viaszát, a' bél körül nyomogatyák, és durván kitsinálják; de azután mint szintén az elsőbbeket, sík asztalon hönyörgetvén, kiegyenítik, és megsimítyák."

1 A gyertya szabad kézzel való megformálása ismeretes volt a Bihar megyei Komádiban. Hofer Tamás a következőképpen jegyezte le a készítését: „Gyertyát én is csináltam, ha úgy hozta a sor, hogy elfogyott a petró, vagy az olaj... Kifőzött gyertyát, áztat csinált az ember. Összehajtotta a bélit, madzag volt csak, azt körülviaszkolta. Előbb meg kellett melegíteni a viaszt. Kézzel nyomtuk olyan lágy állapotba, mint a gyerek a sárt. De ez csak kivételes volt.. ."

2 Az eszközökkel való gyertyakészítés legrégibb módja a mártás. A gyertyamártásra a korábbi századokból is vannak adataink. A török hódoltság idején jobbágyasszonyok kötelessége volt a mártás.

3 A gyertyamártás ismeretes volt a pásztorok körében is. Régente a pásztor maga öntötte a gyertyát a juh hajából olvasztott faggyúból.

4 1796-ban Nádudvaron a legeltetési szerződés szerint a pásztor nem bonthatta fel a megdöglött állatot, míg a gazda ki nem ment. így biztosították, hogy a hús a bográcsba, a faggyú pedig a gyertyamártóba ne kerüljön.

5 A mártás technikáját a múlt században is lejegyezték már.

6 A gyertyamártás a következő módon történt: „Gyertyamártó fa vagy cserépedénybe öntötték bele a faggyút vagy viaszt s ebbe mártogatták a gyertyabélnek előbb lenfonalból, majd később pamutból megsodort fonalat. A bemártás után kiemelték a belet, hogy a ráragadt faggyú lehűljön s aztán ismét belementették. Ezt addig folytatták, míg a gyertya a kívánt vastagságot el nem 1 Gergelyffy András: Technológia, vagyis a' mesterségeknek és némely alkotmányoknak rövid leírása. Pozsony, 1809. 51—52. 2 Hofer Tamás: Méhészet. E.A. 2303. 225. 3 Takáts Sándor: Rajzok a török világból. Budapest, 1917. III. 418. 4 Bátky Zsigmond:^Farkas Sándor magyar néprajzi gyűjteménye. NÉ. IV. (1903) 43. 5 Herman Ottó: Ősfoglalkozások. 2. Pásztorélet. Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye. (Szerk.): Matlekovits Sándor: Néprajz. Budapest, 1896. 759—760. 6 Kiss Lajos: Régi följegyzésekből. NÉ. XX. (1928) 87—89.; Gergelyffy i. m. 8.