Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)
III. A mézeskalács és más tészták készítésmódja
3/b. kép. A mézeskalácsosok nagyobb eszközei: b törőpad, dgárb (szárítóállvány) végig egyenletes vastagságú, nyújtófa — 2e kép) egyenletes vastagságúra (kb. 1 cm) lengolják (nyújtják). Megtörténik, hogy több tésztát nyújtanak ki egymás után. A kinyújtott tésztát mindkét oldalán meglisztezve összehajtják s a tábla egyik sarkába teszik a további megmunkálásig. Amikor a tészta nyújtás közben — legtöbbször nyáron — összeugrik, nehezen nyújtható, azt mondják, hogy snurfol vagy összeugrik. Ez leginkább a szükségesnél nagyobb méztartalmú tészták esetében történik meg. Az ilyen tésztát liszt hozzáadásával újra gyúrják (breholják). Ezt a munkát pírolásnak vagy sperítésnek mondják.