Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)

I. A mesterség története

Az alföldi városok mézeskalácsosai csak a törökök kiűzése után, a XVIII., sőt a XIX. század folyamán alakítottak érdekeik védelmére céheket. Debrecenben, az Alföld legnagyobb mézeskalácsos központjában a mézeskalácsos céh csak 1713-ban alakult meg. Ekkor adta ki a város a kiváltságlevelüket.

24 A céhlevél kezdő sorai a következők: „Mi, Csipkés Komáromi György főbíró (judex Primarius), Pósalaki János, Erdődy Ferenc, Veresmarty János, Tikos János, Váczi János, Dévay István, Komáromy István, Csatáry János, Bárányi Mihály, Dányády János, Vasas Tamás, Dómján István, Domonkos Miklós, Tóth István Debrecen szabad királyi város tanácsosai (senatores) adatjuk tudtára jelen levelünkkel mindenkinek, akit illet, hogy a bölcs és tekintetes polgárok: Szabó Miklós, Baltazár György, Szűcs János, Csizmadia András, Szabó Ferenc, Szálai János, Viski János — a városunkban élő, itt megtelepedett édesség- és mézeskalácssütők (pistores panis dulciarii seu mellarii) — a jól szervezett államok és ugyanígy a szabad királyi városok szokásjoga szerint, valamint azon társaságok szokása szerint, melyek jó és biztos törvényekkel, privilégiumokkal és statútumokkal élnek — azt kívánják, hogy megfelelő rendbe (ordo) kerüljenek (amely rend a dolgok természeténél fogva a tisztességes életvitel legelső és előnyös ésszerűsége), kívánják, hogy céhet hozhassanak létre mégpedig a helyes törvények és szabályzatok (bonis legibus et regulis) állandó figyelembevétele mellett (amely törvények és szabályzatok által mozdíttassék elő Isten dicsősége és a közjó) s kívánják, hogy saját és örökeseik termékeit (opera sua successorumque) felügyelhessék és igazgathassák (instituere et dirigere). Városunk közös ügyeinek intézése céljából a városi tanács házában (in publica domo senatoria) ünnepélyesen összegyülekezvén, személyesen felkészülve, saját és társaik, az édesség- és mézeskalácssütők nevében benyújtották és elénk tárták ama bizonyos artikulusokat, amelyeket (hogy az egyszerűbb emberek és a latinul nem tudók is megérthessék) anyanyelvükön, magyarul állítottak össze. Ezekben azt kérik tőlünk, hogy ugyanezen artikulusokat — amelyek a tisztes társaság felállítását (ad honestam instituendam societatem) és a megfelelő rend fenntartását szolgálják — mint jogerőseket (érvényeseket) és elismerteket kiváltságlevelünkbe beírassuk és felvétetni méltóztassunk, s ezen artikulusukat méltóztassunk a fent nevezett édesség- és mézeskalácssütőknek, a mi és az ő örököseiknek, utódaiknak és követőeknek mint állandó érvénnyel bírókat és betartandókat átadni. Ezen artikulusok szó szerinti sora az alábbi módon következik." (Az okmánynak latin nyelvű a bevezető része, valamint a záradéka. Az 51 artikulus magyar nyelvű.) A céhartikulusok a következő címeket viselnek: 1. A céh mesterek választásárul. 2. Választó gyűlés elmulatókról. 3. A czéh láda járul. 4. Számadásrul. 5. Új bíró köszöntéséről. 6. Fertyályos gyűlésekről, béjáráspénzrül. 7. Aprólékos gyűlésekrül. 8. A gyűlésen való magok viselésérül. 9. Egyéb társaságokban való magok alkalmaztatásárul. 10. Egymás közt való törvénykezésiül és törvényes igazgatásokrul'. 11. Appelatiórul és annak módjárul. 12. Ithon esett tetemes vétkekrül, criminalékrul. 13. Utazásbeli tetemes vétkeseknek megfogásokrul. 14. Czéhben való következésrül. 24 Megjelent: Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, VIII. 1901. 294—304. (Kárffy Ödön közlésében). Eredetije: Országos Levéltár magyar udvari kancellária osztályában „Conceptus Exped" 1721. évi No. 35. ex Julio alatt. (A továbbiakban Céhlevelek 1713. rövidítést alkalmazom.)