Varga Gyula: Debreceni szíjgyártók Kathy László, Kádár Gyula (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 45. Debrecen, 1986)

A SZÍJGYÁRTÓ MESTERSÉG MINT NÉPI IPARMŰVÉSZET A hagyományos szíjgyártó mesterség napjainkban két alapvető ágra specializálódott. A gazdasági életben ma is szükséges bőrtárgyakat, többek között az igás lószerszámokat, gépszíjakat stb. bőripari szakmunkások állítják elő, nagyrészt szövetkezetekben, de nagyobb ipari üzemekben is, vagy éppen magán kisiparosként. Közöttük — főként falukon — nem egy olyan idősebb mester él még, akik ismerik a mesterség teljes hagyományanyagát, de nem igényelnek „népi iparművész" címet, csak névtelenül végzik munkájukat, többnyire a régi lószerszámok javítását, illetve amire a szükség őket kényszeríti. Mások az eredeti szakma hanyatlását látva, megpróbáltak művészi színvonalon dolgozni, vagyis magasabb esztétikai szükségletek kielégítésére specializálódni. Munkáikat népművészeti, iparművészeti kiállításokon zsűriztették, s ennek megfelelően kaptak megrendeléseket, illetve különböző művészi elismeréseket. Többen viselik már a népi iparművész címet, két idősebb mesterünk pedig megkapta a „népművészet mestere" kitüntető rangot. Ők birtokában vannak a mesterség minden ősi titkának, tehát el tudják készíteni a legkényesebb igényeket kielégítő lószerszámokat és más régi használati tárgyakat is, de ezeket már mind kevesebbszer gyártják, mert ma nagyobb számban a különböző dísztárgyak iránt van érdeklődés. Még inkább ezt az utat járják a fiatalok, akik már a régi, használható lószerszámokat nem is tudják elkészíteni, hanem kizárólag dísztárgyakat készítenek. Számukra is meghatározó azonban az idős mesterek életműve, hiszen ők még többnyire tőlük tanultak. Ezért a következőkben főként a két népművészet mestere életrajzát s legszebb alkotásait mutatjuk be. Kathy László 1909-ben született, Hajdúböszörményben. Apja, apai nagyapja mészárosok voltak, de a közeli rokonságban több szíjgyártó is volt. Tízen voltak testvérek, s közülük hárman lettek szíjgyártók. Maga egyik nagybátyjánál, Kathy Antalnál szabadult, Hajdúböszörményben. 1922-től 1926-ig volt inas, még a régi hagyomány szerint, tehát a mester műhelyében mindenféle munkát kellett végeznie. Nyáron négy, télen öt órakor költötték. A munkaidő hat órakor kezdődött, de addigra a műhelyt ki kellett takarítani, rendet kellett csinálni. Este hat óráig, vagy ennél is tovább dolgoztak. Ebben az időben hetenként kétszer kellett menni a tanonciskolába, de ezt mindig munka után, tehát este hat óra után tartották, s az órák tíz óráig voltak. Kathy László már itt kitűnt rajzkészségével s így 1926-ban kiváló eredménnyel tehette le a tanoncvizsgát. Ezután nyolc esztendeig volt segéd. Előbb saját volt mesternél dolgozott, majd Debrecenbejött, s itt Tóth Gyulánál, Fábián Józsefnél s másoknál is dolgozott. Végül 1933-ban tehette le a mestervizsgát (kitűnő eredménnyel!) s nyithatott önálló műhelyt Debrecenben a Miklós (ma Dimitrov) utca 2 szám alatt. Pár év múlva már segédet is tarthatott, s igen megfeszített munkával, de tisztességesen keresett. 1937-ben nősült, s a fodrászleányból lett feleség nemcsak a családi életben állta meg a helyét, hanem később a mesterséget is kitanulta, ma a „népi iparművész" cím birtokában férje műhelyében önállóan dolgozik. Kathy László 1950-ben belépett a Debreceni Szíjgyártó, Bőröndös és Kötélverő Kisipari Szövetkezetbe. Itt rövidesen sztahanovista szabászmester, sőt egy időben a szövetkezet elnökhelyettese lett. 1955-ben mégis kivált a szövetkezetből s a Debreceni ÁllamiGazdaságnak lett szíjgyártó mestere. 1957-ben kiváltotta az ipart s attól kezdve 1985-ben bekövelke-