Gazda László szerk.: Ecsedi István születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 44. Debrecen, 1986)

Szabadfalvi József: A paraszti állattartás és pásztorkodás kutatásának eredményei Ecsedi István munkásságában

játja, pl. a debreceni városi polgáré, a csegei pásztoré vagy pedig a nyírségi vándorló parasztjuhászé. Igaz, a társadalmi-gazdasági háttér keresését később sem sajátítottuk el teljesen. Bizonyos történeti szemlélet fellelhető munkáiban. Idézzünk itt a hortobágyi könyvéből (V. oldal): „Legsürgősebb teendőmnek, nemzetem múltja iránti szent kötelességemnek tartom, mihelyt időm és körülményeim engedik, az európai török-tatár ősfoglalkozást űző népeket fokozatosan tanulmányozni és a magyar néppel párhuzamot vonni." Történeti adatokat elősorakoztatott több munkájában a történeti források néprajzi hasznosítását példaszerűen hortobágyi intézőbizottságról írott kis könyvében végezte el. Történeti látásmódja fejlesztéséhez Zoltai Lajos járult hozzá jelentősen ! Jelentős ismeretterjesztő tevékenységet folytatott. Igen sok előadást tartott, és napilapokban is megírta kutatásainak eredményeit. Szinte műfajt teremtett tudományos eredményeket is közlő ismeretterjesztő két könyvével. Itt kell megemlítenem, hogy 1934-ben a hortobágyi csárda három szobájában — Sőregi Jánossal együtt — kialakították és megrendezték a pásztormúzeumot. A debreceni tudóst — halálakor — a debreceni költő, Gulyás Pál Ecsedi István után című költeményében így idézte meg: „Mégegyszer feléd kiáltok, doktor hortobágyi pásztor, ki elindultál világgá a hortobágyi határból. Vastag talpad sem dübög már, mint a délibáb szalad. Mostmár járd körül a földet úttalan a föld alatt! S ha vándorutad magánya útitársra vágyna lent, menj keres a sír ködében az elsüllyedt Debrecent."