Gazda László szerk.: Ecsedi István születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 44. Debrecen, 1986)
Balogh István: Ecsedi István emlékezete
Az első bemutatóra 1926. jan. 19-én került sor. Naplója szerint sokezres tömeg kívánta hallani, még a kollégium udvaráról is kiszorultak. A kötet saját kiadásában 1927 májusában jelent meg. Bár óriási volt az érdeklődés, itt és a környező városokban is sok előadáson ismertette, nagyon szaporátlanul fogyott, még a 30-as években is volt jelentős számú eladatlan példánya. A gyűjtés módjáról már fentebb esett szó. Annak idején a helyi ismertetések Kodály Zoltán munkásságával hasonlították össze. Ez ugyan helyi, lokálpatrióta túlzás, de annyi igaz, hogy — bár szövegtöredékeket ismertek e területről — de ennyi népi dalt, pásztor- és betyárballadát a tájról senki sem közölt előtte. Harmadik szenvedélyének, a nagy nyári utazásoknak csak 1926 után hódolhatott. Nőtlen ember maradt, fizetése és édesanyja gondoskodása révén otthoni ellátása lehetővé tette, hogy minden esztendőben útra keljen. Első útja 1926-ban Bulgáriába vezetett, ahol az ottani törökök földművelését és pásztorkodását tanulmányozta. Ezt az útját 1927-ben megismételte, de már ekkor az európai Törökországba és a Márvány-tenger környékére is eljutott. A kisázsiai magasföldön honos nomád pásztorkodás területére azonban nem jutott el. A két utazásáról szerzett élményeit részben napilapokban, majd könyv alakban is megjelentette A bolgárok földjén címmel. 1928-ban a lappok rénszarvas-nomádizmusa tanulmányozása végett eljutott az ÉszakiJeges-tengerig. Három év múlva a helsinki finnugor kongresszusra utazott, és a finn kormány támogatásával bejárta Finnországot a halászat tanulmányozása végett. Hazautaztában Svédország. Norvégia, Észak-Németország érintésével Párizsba utazott, ahol a francia gyarmati kiállítást tekintette meg. 1932- ben saját költségén bejárta Szíriát és Palesztinát. Úti élményeit az Utazásom a Szentföldön című könyvében foglalta össze. Ez a munkája tulajdonképpen összefoglalása volt a már megelőző két éven át a helyi lapokban vasárnaponként közölt útleírásainak. Ezek az újságközlemények a rá jellemző szubjektivitással íródtak. A Jordán partjára tett zarándokútjárói szóló részlet igen híven jellemzi mind a stílusát, mind az utazásmódját. „Az a gondolatom támadt, hogy én is megfürdök. Én azonban szeparálom magamat a felekezetektől, és lejjebb megyek egy bozótos helyre. Egy öreg fűzfa tövében meghúzódok, és belépek meztelenül a szent vízbe... Igazán jólesik a fürdés..." „A kellemest ahasznossal kötöm össze, előveszem fehér ruhámat és szappan nélkül mosok. Nehéz munka, de megy. Nemsokára megunom a mosást, ráfogom, hogy szép tiszta már, és kiterítem a gyepre száradni... " „Magam visszamegyek a vízbe és fürdők. Felfigyelek. A zarándokok szent éneke emelkedik a magasba. Megkapó, áhítatos hangulat vesz körül.. ." Útjain igénytelenül élt. Kis szállodákban éjszakázott, hazulról vitt szalámit, szalonnát, helyben vásárolt gyümölcsöt evett, vörösbort ivott hozzá. Amint írja, az Olajfák hegyén száraz olajfaágakból rakott tűzön sütötte meg a hazulról vitt szalonna maradékát. 1933- ban Olaszországban, 1935-ben pedig Németországban járt. Ezekről az utakról már nem jelentetett meg hírlapi cikkeket, de beszélgetés közben gyakran megemlékezett útiélményeiről, magát sem kímélő iróniájával. Az 1920-ban elhatározott, a Városi Múzeum és Déri Frigyes adományával egyesített új intézmény, a Déri Múzeum 1930 májusában nagy ünnepség keretében nyílott meg. Ecsedi István három éven keresztül fáradhatatian munkásságot fejtett ki az új múzeumi épület és kiállításai berendezésében, és ennek elismeréseként egy évvel korábban a városi közgyűlés egyhangú felkiáltással őt választotta meg az ország legnagyobb és akkor legmodernebb vidéki múzeuma igazgatójának. Az új intézményt kezdettől fogva Debrecen kulturális központjának szánták. A múzeummal közös igazgatás alatt állt a közművelődési könyvtár, az előadóterem. A két kiállítóteremben megrendezett kiállítások a háborús évekig évről évre a látogatók százezreit vonzották ide.
