Gazda László szerk.: Tanulmányok Debrecen és a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 43. Debrecen, 1985)
Odalszámok - 56
is — a népművészet, népi díszítőművészet oktatására, de ezek még nagyon elvétve, fakultatíve vannak csak jelen. A szakkörvezetők szakmai továbbképzése országosan ugyancsak a hímzőszakköri vezetők számára a leginkább megoldott. A szakma legjobb ismerőinek, irányítóinak jelenlétében nyaranta Balatonalmádiban megszerzett, egyhetes továbbképzés a szakkörvezetők ismeretanyagának bővítésén túl irányt ad a további munkához is. A Népművészeti Akadémia központilag szervezett szakmai, elméleti továbbképzése s az országos, tematikus alkotótáborok — elsősorban anyagi okok miatt — csupán néhány ember számára jelentenek továbbképzési formát. Az amatőr hímzőszakkörök megyei szintű továbbképzését szolgálják a díszítőművészeti fórumok, módszertani előadások, ankétok, melyeknek a megye különböző területeire kihelyezett foglalkozásai egy-egy témakör részletes megismerését tűzték ki feladatul (furtai, kornádi hímzések). A tárgyalkotó népművészet egy sajátos továbbképzési formáját indította meg 1982-ben a Hajdúnánási Népművészeti Tábor. A tábor résztvevői a bőrös, szövő, kovács, gyermekjáték, gyékény- és szalmafonás ágazatokban helyi gyűjtőmunkán alapuló, a helyi tradíciókat felelevenítő alkotói munkára vállalkoztak. Az 1983 óta Debrecen közelében, az egykori Hosszúpályi úti tanyasi iskola épületében működő alkotóház igen szép természeti környezetben ad otthont a nyári alkotótáboroknak. A 10 napos kurzusokban megtartott, nyári táborok egyrészt a szakmai továbbképzések fórumai, másrészt az együttes, közösségi munka alkalmai. A közösen végzett munka s az ebből fakadó közösségteremtő erő a szakköri mozgalom új vonásaként jelentkezett. A szakkörök tagjai társadalmi munkában, együttesen készítették el az alkotótábor berendezési tárgyait (faragott bútorokat, kerítéseket, kapukat, korongolt edényeket). Az alkotóház ugyanakkor egész évben helyet ad a faragó, fazekas műhelyeknek megoldván azok korábbi, elhelyezési problémáját is. A népi díszítőművészeti mozgalom színvonalát, a kutatói és alkotói kedvet serkentik az 1970-es évek elejétől rendszeresen meghirdetett országos, tematikus és regionális pályázatok. A Kis Jankó Bori hímző, a Kapoli Antal faragó, a Gelencsér Sebestyén fazekas, a szekszárdi szőttes pályázatokra, valamint a valamennyi, népi díszítőművészeti ágazatot felölelő nyíregyházi pályázatokra való felkészülés valamennyi alkalommal új lendületet ad a szakköri munkának. Hajdú-Bihar megyében elsősorban azok a népi díszítőművészeti ágazatok fejlődtek a szakköri mozgalom keretében, ahol a szakképzett vezetői irányítás megoldódott. A megyei amatőr szakköri munkában tehát tükröződnek a szakkörvezetői oktatás és továbbképzés országos gondjai. A 7 népi díszítőművészeti ágazatot felölelő szakköri tevékenység a megyében a következőképpen oszlik meg: 14 42 népi hímzőszakkör, 15 szövőszakkör, 4 fazekas szakkör, 2 bőrműves szakkör, 1 faragó szakkör, 1 kovács szakkör, 1 nemez szakkör. Alegtöbb amatőr csoport a népi díszítőművészeti hímzés ágazatban működik, többségükben biztosított a szakképzett vezetői irányítás (5 képesítés nélküli szakkörvezető vezet szakkört). A szakkörök szervezése az 1960-as évek elején indult meg. Muzeológusok, népművészeti előadók biztatására és szervező vezetésével a furtai hímzéshagyomány feltárására és továbbörökítésére 1961-ben hímzőszakkör alakult Furtán. Az első szakkör munkájában elévülhetetlen érdemei vannak Friedvalszky Gyulánénak, Varga Dánielnénak és Schudich Ilonának. Az első szakkörök megalakulásával párhuzamosan folyt az első hímzőszakkörvezetői képzés is, majd az egymás után alakuló újabb szakkörök vezetői igényeit is kielégítendő újabb szakkörvezetői tanfolyamokat szerveztek. így 1967-ben 14 fő, 1975-ben 11 fő, 1979-ben 24 fő, 1984-ben 27 fő, összesen 76 fő szerezte meg a „C" kategóriás szakkörvezetői képesítést. A hímzőszakkörök — és valamennyi díszítőművészeti szakkör — munkájáról általában elmondható, hogy alapvető céljuk a hagyományok törvényszerűségeinek és sajátosságainak megismerésén túl a környezetkultúra fejlesztését is szolgáló, funkcionális tárgyak létrehozása. A fő hangsúlyt az elkészített darabok használhatóságára helyezik, nem dísztárgyakat, hanem a mindennapokban is használatos, funkcionáló tárgyakat akarnak készíteni (lakásbelső tárgyai, viseleti darabok stb.). Az átlagosan 20—25 fővel dolgozó, népi hímzőszakkörök a szakkörvezetők által meg14 Az adatok az 1984. évi állapotot tükrözik.