Gazda László szerk.: Tanulmányok Debrecen és a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 43. Debrecen, 1985)

Odalszámok - 54

Mgtsz 1982 óta dolgozó szövőműhelye (Tóth Pálné vezetésével) és a debreceni Húsipari Vállalat csont- és szarumegmunkáló közössége. Az 1950-ben megalakult Népművészeti Intézet által elindított mozgalom egyenes folyta­tása lett az 1960-as évektől szerveződő, öntevékeny, amatőr szakköri tevékenység. A népi díszítőművészettel foglalkozók széles tömege kapcsolódott be ebbe az alkotói közösségbe. Borbély Jolán 12 a szakköri munka lényegét, sajátosságát a következőkben fogalmazza meg: „Szakköreink tevékenysége kifejezetten közösségi jellegű, mert a szakköri forma mintegy új szervezeti keretet ad ennek a paraszti társadalomban is közösségi jellegű önkifejezési törekvésnek. Már nem kulturális önellátás, de nem is árutermelés, hanem a jelenkori krea­tivitás, a művészeti alkotótevékenység olyan megnyilvánulása, mely egyben a szabadidő felhasználásának egyik lehetősége, újtípusú önművelési formája." A szakköri tevékenység célja tehát nem az értékesítésre szánt termékek előállítása, s ebben különböznek elsődlegesen a szövetkezeti munkától. Körükben népi díszítőművészetünk gyökereinek feltárásával, rekonstruálásával, továbbvitelével olyan alkotói tevékenység folyik, melyet a szakköri tagok saját kedvtelésükre önmaguk és szűkebb környezetük szükségleteire, gyönyörködteté­sére végeznek. A szakköri tevékenység „őrzője s egyben tudatos és korszerű értelmezője a hagyomány mai továbbélésének, erjesztője az emberek alkotói aktivitásának". 13 Az amatőr díszítőművészeti szakkörök egy sajátos, új közösségi formát hoztak létre. Olyan közösségeket, melyek a társadalom legkülönbözőbb rétegeit tömörítik, s melyben az egyes tagokat az a közös cél fűzi össze, hogy megismerjék és továbbéltessék legértékesebb, népi hagyományainkat. Tagjai nem elégszenek meg népi kultúránk felszíni ismeretével, mé­lyebbre akarnak nyúlni, azzal behatóan meg akarnak ismerkedni azért, hogy napjaink kor­szerű igényeihez, ízlésvilágához igazodva azokat alkotó módon továbbfejlesszék. S minderre a szakképzett szakkörvezetői irányítással működő amatőr népi díszítőművészeti szakkörök keretén belül lehetőség van. Az amatőr díszítőművészeti szakkörök többsége művelődési központok, művelődési házak keretében működik. A Hajdú-Bihar megyében az utóbbi években erősödött fel az a tendencia, hogy termelői közösségek, gyárak, üzemek, vállalatok is egyre többen igénylik a szakképzett szakkörvezető irányító munkáját a közösségekben eddig is meglevő, hobbiszinten művelt, alkotói tevékenység helyes mederbe terelésére. E tendencia előtérbe kerülését népi díszítőművészetünk reneszánszán túl nagymértékben elősegítette a „Korunk valósága" munkásművelődési mozgalom is, mely az említett közössé­gekben ráirányította a figyelmet népi hagyományaink feltárására, ápolására, művelésére. Történtek kísérletek szakkörök működtetésére pl. az Alföldi Nyomdában, a Vízmű- és Gyógyfürdő Vállalatnál, a Húsipari Vállalatnál, a Debreceni Ruhagyárnál, a Medicornál, a Titásznál, a Volánnál, ÁFÉSZ-nél stb. A szakköri munka elért eredményei azonban nap­jainkban még igen változatos képet mutatnak. Az eredményeket nagymértékben meghatá­rozza az, hogy az illető közösségek kulturális ügyeit intéző szakemberei mennyire érzik fon­tosnak a szakköri tevékenységet, mennyire ismerik fel azok ízlésnevelő, környezetalakító és környezetformáló szerepét. Szinte országosan is egyedülálló eredményeket ért el ezen közösségek díszítőművészeti szakkörei közül a Biogal Gyógyszergyár 1972 óta működő Népművészeti Szakköre. Az akkori 10—15 fős szakkör — a Szebellédy László szocialista brigád tagjai — Menyhárt Erzsébet (Népi Iparművész) irányításával kulturális vállalásként nemes feladatot tűzött maga elé: megismerni népi hímzéshagyományainkat, a modern kor igényeinek megfelelően olyan hímzéseket készíteni, melyek átörökítik a ma már csaknem teljesen feledésbe merült hímzés­motívumokat. A szakköri munka — több szempontból is — hamarosan túlnőtt a kezdeti el­képzeléseken. A Szebellédy brigád példája nyomán megélénkült az egész gyárban a műkedve­lő, alkotói tevékenység, több brigád tagjai kezdtek hímzéssel, fafaragással, fém- és bőrmunká­val foglalkozni. A legnagyobb eredményt a népi hímzés területén érték el. Szakértő vezetőjük irányító munkája segítségével, türelmes és igényes, helyszíni gyűjtő-, kutató- és feldolgozó munkával megismerték népi hímzéshagyományunk legkülönbözőbb rétegeit és típusait. 12 Borbély Jolán: Díszítőművészeti szakkörök, új kísérletek. In: A népművészet tegnap és ma. (Buda­pest, 1976) 74. 13 Bánszky Pál: A népművészet és a mindennapok tárgyai. In: A népművészet tegnap és ma. Buda­pest, 1976. 67. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom