Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)

kóczi és Giapó utcák között a XII—XIII. század fordulóján keletkezett Szentlászlófalva, a „Mester és a Bethlen utcák által határolt körcikkben" pedig az ugyanakkor megült Szentmihály-nak nevezett falu helyét mutatják. A Csapó utca (XIV. századi neve Homok utca) eredetileg Szentlászlófalva és Debrecen között húzódó út volt s ugyancsak út — észak—déli irányú — választotta el Szentmihályt és Szentlászlófalvát.'- Véleményem szerint Balogh helytállóan egészítette ki Zoltai eredményeit a Csapó és a Kossuth utcák közötti városrész XIII. századi eredeztetésével. Azonban még ennek alapján sem állíthatjuk, hogy éppen ez volt a legkorábban megült településrész és ennek a neve volt Debrecen. Ügy gondolom viszont, hogy Szentmihályfalvával kapcsolatban nem mérlegelte eléggé, hogy ha el is fogadjuk a XVI—XVII. századi Szent Mihály utca neve alapján egy jóval korábbi Szent Mihály tiszteletére emelt kápolna meglétét, ez nem vonhatja maga után egy, már a XII—XIII. századfordulóján létezett önálló Szentmihály falu feltételezését. Ezt az elképzelését egyik későbbi munkájában el is ejtette.'

3 Ebben a vonatkozásban — úgy vélem — perdöntő, hogy a pápai tizedjegyzék Debrecenből csak két egyház papjait nevezi meg, a Szent Andrástemplomét és a Szent László-templomét. Alapjában véve Zoltai, de különösen is Balogh István eredményei, de még inkább azok feltételezései alapján fejtette ki Sápi Lajos településtörténeti felfogását. Kiindulási alapul azt a utca- és településszerkezetet vette, amelyet a városról készített 1750. évi (utcaneveket tüntet fel, de telekhatárokat nem) és az 1771. évi térképek őriztek meg. Rétegvonalas térképen rekonstruálta a XVIII. századi terepviszonyokat. A bizonyíthatóan XV. század után keletkezett utcákat „lefejtve", három — szerinte XII. század végi — halmaztelepülés helyét állapítja meg. A Rákóczi utcától északkeletre helyezi Szentlászlófalvát, egyháza szerinte a Szappanos utca táján állhatott. Szentmihályfalvát Balogh nyomán lokalizálja, de déli irányban nagyobb kiterjedéssel. A XII—XIII. századi Debrecent ugyancsak Balogh álláspontját követve a Burgundia utcától keletre ismeri fel. Elsőnek tör lándzsát a három XIII. század végéről megismert debreceni részbirtoknak három önálló faluval történő azonosítása mellett. Szerinte Debrecen és Szentmihályfalva „már a XII. században közösen építenek templomot a két település között, a régi Paptava mellett." Tehát nem fogadja el Zoltai feltevését, hogy Debrecen falu legkorábbi megülési helye a Paptava északkeleti oldalán lett volna."''' Következtetéseinek erőssége, hogy a Burgundia utcától keletre eső terület valóban olyan ősi településrész kell legyen, mint a Rákóczi és Csapó utcák közötti, illetve a Mester utca környéki. Ugyanakkor gondolatsora nem fogadható el az önálló Szentmihályfalva vonatkozásában, de még abban sem, hogy a Csapó és a Kossuth utca közötti rész volt-e valójában a XII. századi megülés, és ezt hívták Debrecennek a falu első okleveles említésekor, 1235-ben.

í)5 A településrészek kérdését csak úgy tudjuk tisztázni, ha egyértelmű feleletet keresünk a három, XIII. század végi birtokos viszonyára. Az eddigi kutatás a Debreceni család 1290-es években sorolt tagjainak nemzedékrendjét, rokonsági fokát és birtokviszonyait azért nem tudta tisztázni, mert az 1290-es években szereplő II. Pétert azonos személynek vették az először 1271-ben Rophoinnal 52 Balogh István: Debrecen i. m. 7,10 5 köv. 53 Balogh István: A cívisek világa (Bp. 1973) 13 r, köv. 54 Sápi i. m. 8 s köv. — Az 1750. évi térképet lásd HBmL. Térképtár. DvT. 2. Ichonographia Urbis Debreczen, Kováts György, 57X55 cm. 55 Debrecen első okleveles említése 1235-ben a Váradi Regestrum egyik peresetében történik, lásd Karácsonyi János—Borovszky Sámuel: Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba lajstrom , . . (Bp. 1903) 305. Nr. 385 (138).