Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)
gadta el Györffy György is. 80 Alapítója feltehetően inkább az akkor ifjú korban lévő Dózsa fia Jakab., aki néhány év múlva mint szabolcsi ispán ténylegesen működik. A ferences kolostor a földesúri kastéllyal átellenben a Csapó utca későbbi 13. sz. ház telkén y olt r A későbbi Sas utcát századokig Barátok közinek nevezték. Településtörténeti szempontból fontos kérdés, hogy hol volt és melyik falurész egyháza lehetett az az elhagyott és romos templom, melyet a ferencesek megkaptak. Szent László egyházára nem gondolhatunk, hiszen annak papja az 1330-as években szerepel a pápai tizedjegyzékben. Gondolhatunk arra, hogy Rophoin Debrecenjében, valahol a Burgundia, Domb és Magos (mai Monti ezredes) utcák táján állhatott egy kis templom, melyet nem építettek újra a tatárjárás után, hiszen a Pap tavától keletre, a későbbi központban állott a Szent András-templom feltételezhető előzménye. Ez az egyház és Szent László egyháza elég volt az akkori falunak. A Szent András-templom építése pedig feleslegessé tette egy másik, elhagyott templom újjáépítését. Szólni kell még arról a felfogásról, mely szerint a domonkosoknak is volt kolostora a városban. Mégpedig a Szent András-templom szoros közelségében. Itt lévő iskolájukból alakult ki a XV. században a városi iskola, majd ebből a Református Kollégium. Ezt a feltevést még Zoltai is érdemesnek tartotta tovább éltetni, holott a domonkosok debreceni szereplésére vonatkozóan a Szent András-templom 1324—25. körüli elfoglalását kivéve sem korábban, sem későbben adatunk nincs. 00 A település 1290—1340 közötti előrelépése mögött nem csak az új központ tudatos kialakítása áll. Jelentős kellett legyen a gazdasági fejlődés is. Balogh István jogosan tételezi fel, hogy a század ,90-es éveiben még szűk határon gazdálkodó debreceniek a földesurak adományából 1310—1325 között nyerhették el az első kisebb területeket — Ondódon, Hegyesen, Cucán, Fegyverneken Somán és esetleg már ekkor Elepen — melyeket a későbbiek során mint a communitás által régen használt földeket tartották számon. 91 Kétségtelen, hogy a népességében növekvő, iparos és kereskedő elemeket magához vonzó falu jelentősége nagymértékben növekedett, amikor 1311. után Dózsa kezén egy jól kiépített uradalom igazgatási központja is lett. Joggal tételezte fel a kutatás eddig is bőrfeldolgozó vargák és a gyapjúművesek — csapók — jelentőségét már az 1340 előtti gazdasági fejlődésben. Dózsa évtizedeiből nem ismerünk egyetlen adatot sem vásártartásra vonatkozóan, de szinte lehetetlen elképzelni, hogy amikor már a XIII. század végén kereskedő jobbágyokról tudunk, akkor a XIV. század első évtizedeiben ne vált volna a környék árucseréjének fontos helyévé, hiszen két évtized alatt több mint húsz faluból álló uradalom központja lett. Mint Fügedi Erik elemző és összefoglaló munkájából tudjuk, szinte egyetlen ellenpéldájaként annak az összetett folyamatnak, melynek során a XIII—XIV. századi fejlődésben uradalom kialakulásánál a várnak majdnem meghatározó szerepe volt. 92 Debrecen 1290—1340 között már bizonyosan meglévő heti vásártartási jogával kapcsolatban a következőkre alapozunk. 1325. október közepén, amikor Károly 89 Györffy i. m. 611. 90 Bunyitay i. m. II. 432 s köv. — Zoltai: Települések, i. m. 30. — Balogh: Debrecen, i. m. 52. — Harsányi András: A domonkosrend Magyarországon a reformáció előtt (Debrecen, 1938) 82. 91 Balogh István: Adatok az alföldi mezővárosok határhasználatához a XIV—XV. században (Debrecen határának kialakulása) In: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve III. (Szerk. Gazdag István, Debrecen, 1976) 5 5 köv. 92 Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13—14. századi Magyarországon. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Űj sorozat 82. Bp. 1977).
