Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)

1. kép. Az 1802-ben megégett templom és Verestorony valamint a Nagytemplom alaprajza, Sápi Lajos nyomán. irányban húzódó falszakaszon emberemlékezet óta nagy függőleges repedés mutatkozott.' Igen valószínű volt — ezt kutatásunk igazolta is —, hogy a Péchy Mihály tervei alapján történt építkezésnél itt az új alapozást rárakták a megégett András-templom ,,ó-fundamentumára". Péchy a tervezés során ellenezte ezt a megoldást. Szeptember 8-án kiderült, hogy a felbontott részeken a podeszt alatt viszonylag magasan és épen, összefüggő falazat húzódik. Ennek vonalvezetése és pozíciója nagyjából megfelelt az 1802. évi alaprajzból ismert nyugati torony falsíkjainak. A Debreceni Városi Tanács engedélyével folyó és az Országos Műemléki Felügyelőségnek bejelentett kutatást Kertai László és Wílbertz Péter építészmérnökök (KELETTERV), valamint később Takács Péter, a Péchy Mihály Építőipari Szakközépiskola ny. építész-tanára irányították. A munkát a felújításnál dolgozók mellett elsősorban a KELETTERV munkatársai és különböző üzemek, intézmények szocialista brigádjainak tagjai végezték. Szeptember 18-ától az illetékes szervek jóváhagyásával a kutatást kiterjesz7 A fal repedésére vonatkozóan az 1834. október 15-én reggel Debrecenben történt földrengés kártételeit összeíró biztosok jelentésében ez áll: ,,... A nagytemplom nyugati oldalán egy ablak felett a bolthajtás, amely már annak előtte is megnyílt volt (kiemelés M. Gy.), most újra annyira megrepedt, hogy az ékek belőle kihullottak, a bolthajtások ugyan több helyen is megrepedtek, de komoly veszedelmet nem jelentettek..." idézi Zoltai Lajos: Földindulás Debrecenben 100 évvel ezelőtt = Debreczen, 1934. május 6. sz. — A városban különben kisebb földrengés 1792-ben is volt.