Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)
Az általunk összeállított családfa bizonyítja, hogy rokonsági fokuktól függetlenül a magukat Debrecenről nevezett család első nemzedékébe sorolandó I. Miklós comes és I. Péter voltak a falu földesurai az 1270-es években. I. Miklósnak a falu három negyed része volt birtokában, míg I. Péteré csak egynegyed rész volt. I. Miklós —• leányáról nem is tudunk! — nyilván egyenlő osztály alapján adta volna ki négy fiának részeiket: II. Miklósnak, Lászlónak, András comesnek és Rophoin bánnak. Az 1277—1278. évi erdélyi harcokban azonban II. Miklós és László elestek. 57 Részeik Rophoin kezére kellett kerüljenek, hiszen az 1290-es években a püspöki tizedjegyzék a legnagyobb debreceni részbirtokot mondja az övének. A negyedik fiú, András comes birtokrészét a négy leányának járó leánynegyedek kiadása vagy megváltása után egyetlen fiára, Dózsára hagyta. A tizedjegyzékben ezért szerepel a harmadik nemzedékbe tartozó Dózsa mester a nagyságra következő második részbirtok földesuraként. A család másik ágának — eredetileg is jóval kisebb részeit pedig az 1278-ban meghalt I. Péter fia. II. Péter örökölte. így az I. Péter ágának második nemzedékéből ismert egyetlen férfi leszármazott, II. Péter földesurasága alattinak tünteti fel a tizedjegyzék a legkisebb debreceni birtokrészt. Korábban ismertettük Zoltai Lajos, Csobán Endre, Balogh István, Sápi Lajos és a két utóbbi kutató véleményére alapozó Gazda Anikó településtörténeti felfogását. Az állítólagos Szentmihály faluval kapcsolatos ellenvéleményünket már ott kifejtettük. A Debreceni család tagjai rokonsági fokának és birtokviszonyainak előzőekben történt tisztázása után lássuk, milyen álláspontot vallunk a XIII. század végének Debrecenjéről. Több mint valószínű, hogy Zoltai Lajos véleménye helytálló, amikor áz írott forrásokban csak 1235-ben felbukkanó Debrecen egyik legkorábbi településmagját a Paptava északkeleti—keleti oldalára helyezte; Legújabban Mesterházy Károly is osztja ezt. 58 Minden kutató helyesen ismerte fel a XVI—XVII. századi ún. felsőjárás és az alsójárás teljesen különböző településszerkezetét. így cáfolhatatlan az, hogy a legkorábbi települések magjai — nyilván nem is egy időben keletkeztek és a XIII. század végi Debrecen— a későbbi felső járás területén keresendők. A_ XIII. század utolsó évtizedében említett három birtokrész ugyan fedhet három korai — de igen valószínű, hogy a XI—XII. századtól nem folyamatos megülésű — településrészt, de a forrás névhasználata mind a hármat egyértelműen Debrecennek jelöli. Nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy sok ismert — igaz XIV—XV. századi — adat arról vall, hogy a több birtokos kezén levő falvak egy-egy földesúr alá tartozó jobbágyai egyáltalán nem külön, zárt településrészekben laktak. Az osztályos oklevelek, melyek rendszerint birtokpereket zárnak le, tanúsítják, hogy jóformán a falu mindegyik utcájában vagy részében mindegyik birtokosnak éltek jobbágyai.™ Mennyivel inkább így kellett ez legyen Debrecenben, ahol a részbirtokosok ugyanannak a családnak a tagjai. Bizonyítottnak vehetjük azt is, hogy a XIV. századi Homok utca (később 57 II. Miklós 1277-ben a szászok elleni hadakozásban, László pedig 1278-ban a Geregye nembeliek ellen Adorjánvár ostrománál halt meg. Lásd erre is IV. László 1285. január 1-én kiadott oklevelét. 58 Mesterházy Károly tanulmánya a Debrecen története I. kötet részére. Köszönöm a szerzőnek, hogy kéziratát átolvashattam. 59 Például az érpályi—herpályi uradalom falvainak (Érpályi, Kengyel, Üjfalu. Szentkozmadamján és Andaháza) 1425. évi birtokmegosztása a három földesúri család között. Lásd Módy György: Berettyóújfalu és környéke a XIII. századtól a török hódoltság koráig. In: Berettyóújfalu története. (Szerk. Varga Gyula, Berettyóújfalu, 1981) 96 s köv.
