Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)

Az 1980. évi régészeti kutatás eredményei és a hozzájuk fűzött következté­seink bemutatása után a korábban már sorolt kezdeményezők és támogatók mel­lett itt is köszönetet mondunk a kutatás messzemenően megértő támogatásáért a városi tanács végrehajtó bizottsága tisztségviselőinek személy szerint is. Tisz­telettel köszönjük a tiszántúli református egyházkerület püspökének és munka­társainak nagy érdeklődését, segítőkészségét. A társadalmi munkában részt vett vállalati és intézményi dolgozók, egyetemi hallgatók, középiskolások és vezető tanáraik eredményes közreműködése nélkül az ásatást elkezdeni sem lehetett volna. Külön őszinte köszönetet mondunk a kutatás mindegyik vezetője és a város érdeklődő társadalma nevében a Kossuth laktanya parancsnokának. Le­hetővé tette, hogy az ásatáson rendszeresen részt vegyenek honvédjei. Munká­juk nélkül nem lehetett volna az 1980 őszére kitűzött feladatainkat megoldani. Az ásatási bizottság illetve a Magyar Nemzeti Múzeum képviseletében a ku­tatást dr. Parádi Nándor régész, az Országos Műemléki Felügyelőség részéről pedig Oltai Péter területi előadó illetve Mezősiné dr. Kozák Éva régész szem­lélték meg. Hasznos tanácsaikért ezúton is köszönetet mondok. A feltárt objektumokról a felméréseket a KELETTERV geodéta csoportjának vezetője Forgács Tibor készítette, munkáját ezúton is köszönjük. II. Az 1980 őszén folytatott ásatás eredményei s még inkább a következő kuta­tási időszakhoz fűzött remények ösztönöztek arra, hogy Zoltai Lajos, Balogh István és Sápi Lajos nyomában részletesen kifejtsem saját településtörténeti ál­lásfoglalásomat. Ugyanakkor összefoglaljam mindazt, amit a kutatottság jelen­legi szintjén Debrecen 1290—1390 közötti történetéről tudunk. Arról az év­századról, melynek első fele során a település faluból mezővárossá lett, második felében pedig az Alföld keleti részének vitathatatlanul kiemelkedő ipari-keres­kedelmi központjává vált. Elhatározásomat az is indokolta, hogy a készülő több kötetes várostörténet első kötetében bizonyos részkérdések elemző vizsgálatára a megadott terjedelemben természetesen lehetőségem nem volt. Tanulmányom­nak ott ugyanis ki kellett terjeszkedni a XIII. századi előzményekre éppenúgy, mint a földesúri család, a Debreceniek valamint a debreceni uradalom tartozé­kai történetére is, 1361-ig.' 11 *** A XIV. század második felére kialakult mezőváros területére topográfiailag elhelyezhető Árpád-kori falvakról legkorábbi adataink a XIII. század végéről, illetve a XIV. század harmincas éveiből vannak. A II. Benedek váradi püspök­sége idejére (1291—1296) keltezett, bizonyosan 1291—1294 közötti tizedjegyzék­ben a gabonadézsma szedéskor Debrecen falu (Debruchun) 90 kepe tizeddel, mel­lette külön jelölve Dózsa Debrecenje 28 kepével és Péter Debrecenje 9 kepével, másik évben Rophoin Debrecenje 44 kepével, Dózsa Debrecenje 16 kepével. Pé­ter Debrecenje 10 kepével szerepel.'' 2 Kétségtelen, hogy az adatok három földes­úr nem egyenlő részbirtoklása alatt levő egyetlen falura, Debrecenre vonatkoz­nak. Az első alkalommal birtokos neve nélkül írt Debrecent Rophoin részbirto­41 A falutól a mezővárosig c. tanulmányom Debrecen története I. kötetében (Szerk. Szendrey István) jelenik meg. 42 Jakubovich Emil: A váradi püspökség XIII. századi tizedjegyzéke —- Magyar Nyelv XXII. évf. (1926) 222, 298 és 358.

Next

/
Oldalképek
Tartalom