Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)
Ide kívánkozik annak megjegyzése, hogy bár egy 36 cm hosszú, kétszer hornyolt profilú gótikus borda darab még 1925-ben (!) is napvilágra került 80 cm mélységből a Nagytemplom nyugati bejárati melletti kis park létesítésekor 39 , Zoltai Lajos szinte érthetetlen módon nem kutatott az Emlékkert területén, de a Verestorony helyén sem. Bizonyosan volt ennek oka. Zoltai, aki érdemben elsőnek foglalkozott a Szent András-templom építéstörténetével, nem hihette, hogy a podeszt vonalától északra, viszonylag nem is mélyen mit rejt a föld. Az 1805-ben kezdődött építkezés vonatkozásában ugyanis az általa ismert források szinte sugallták, hogy az András-templomot minden részében — alapjáig visszabontották. *** 3. Az András-templom Cserepestornyánál október 24-től november l-ig dolgoztunk. Először is a korábbi falkutatáshoz nyitott három gödröt a feltört podeszt illetve a felszedett nyugati lépcsőfeljáró alatt egy egységes szelvénnyé bővítettük. Azután ezt nyugati irányban 1,5 méterrel szélesítettük, így a 10 méter hosszú és 3,8 méter széles észak—dél irányú I. kutatószelvény alakult ki, melynek nyugati 1,5 méter széles sávjában ásónyomonként haladtunk le 2 méter mélységig. A nyugati falmetszetben jól felismerhető volt egy 50 cm-es jelen századi feltöltődés alatt a kb. 60 cm-es múlt századi feltöltődés, aminek az első kb. 30 cm-es rétege tele volt téglatörmelékkel. Ez nyilván az 1805. évi építkezést megelőző falvisszabontásból, majd az építkezés után visszamaradt törmelékekből keletkezett. A következő 90 cm-es réteg is törmelékes volt, különösen az átlagosan 30 cm vastagságú alsó része. Ennek téglatörmelékei más fajta, korábbi időszakra jellemző téglákból származtak. Ezt a törmelékes feltöltődést joggal köthetjük az András-templom 1628-ban befejezett újjáépítéséhez. Már a falkutatás során a podeszt alapozásának felszedése után felleltek egy — az 1802. évi alaprajzon látható Cserepestorony nyugati falának vonalvezetését követő — múlt századi téglákból rakott 8—10 téglasoros falazat 6 méteres szakaszát. Később kiderült, hogy ennek déli vége délkeleti irányban fordul el. A fal déli vége és a délkeleti irányú indítása kettős tagolásban lett felrakva, köztük homok betöltést találtunk. A falazat letisztítása után kitűnt, hogy ez egy visszabontott fal, amely rá volt rakva egy középkori téglaméreteknek megfelelő téglákból épült igen jó minőségű falra. A felső visszabontott fal nem más, mint az egyház által Péchy Mihály mellett a Nagytemplom tervezésére ugyancsak felkért Thallherr József budai építésztől javasolt nyugati karzatfeljáró alapozása. Ezt elkezdték falazni, de később Péchy javaslatára visszabontották.'' 0 Az abbahagyott karzatfeljáró téglasorai alatti fal ugyancsak a Cserepestorony nyugati és délkeleti falának ismert vonalvezetésében helyezkedett el. Így egészen rövid ideig arra gondolhattunk, hogy a torony visszabontott felmenő falait leltük meg. Október 24-i után. amikor a szelvény teljes hosszúságában láttuk ezt a falazatot, tudtuk, hogy nem a középkori Szent András-templom tornyához értünk. Annál is inkább, mert az 1802. évi alaprajzra rávetítve a Nagytemplom falsíkjait, kitűnt, hogy a Cserepestorony nyugati fala 2 méterrel keletebbre kell húzódjon, közvetlenül a Nagytemplom nyugati bejáratának alapozása mellett. Az általunk talált fal nyugati oldalát a szelvény teljes hosszában letisztítottuk, és amint lefelé haladtunk, a szelvény északkeleti sarokpontjától számí39 A Déri Múzeum Régészeti Gyűjteménye leltárkönyvében IV.1925.217. sz. alatt az év december 10-én leltározta be Zoltai mint a Városi Kertészet ajándékát. 40 Balogh i. m. A debreceni Nagytemplom. 18.
