Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)

ven esztendeje megszűnt a temetkezés az András-templom köré — egy Péterfia utcai házat az iskola mellett, a templom temetőkertjétől délre (domus in Péterfia iuxta scholam ab austro cimiterii templi sita) ír le.

28 Tehát még ekkor is cimeterium-nak hívták a kerítésen belüli templomkertet. Zoltai Lajos és nyomában az eddigi kutatás valóban jól azonosította az 1570-től 1628-ig használt imatermet az András-templom későbbi északi mellékhajójával, melyet az 1802. évi tűzvész után felvett alaprajz is feltüntet. Mielőtt a régészeti kutatás építéstörténeti következtetéseiről szólnánk, itt kell megemlítenünk Bunyitay Vince — szerintünk indokolatlanul figyelmen kívül hagyott — véleményét. Ö a Szűcs István könyvében közölt 1802-ben felvett alaprajzot ismerte, de csupán ennek alapján feltételezte, hogy az északi mellékhajó nem más, mint a Szent Andrástemplom 1564 előtti építési korszakához tartozó, de később átépített északi sekrestye-kápolna.'

20 Itteni kutatásunk eredményeinek leírásánál nyomatékosan hangsúlyoztuk, hogy a területen, mely a podeszttől északra helyezkedik el, két fajta és feltétlenül nem egykorú falmaradványt találtunk. Az általunk feltárt rossz minőségű felmenő falazat, melynek majdnem ép északi, leromlott keleti és értékelhető déli részeit megtaláltuk, bizonyítottan későbbi. Téglái is mások. Északon hozzácsatlakoztatták a jó minőségű falmaradványhoz, ráfuttatva annak északkeleti irányítású támpillérjére. Ugyanennek a rossz minőségű falazatnak szorosan a podeszt mellett megtalált déli szakasza pedig a régebbi fal egy keleti irányítású támpillérétől indul. Azt hisszük, nem megalapozatlan ezekből azt a következtetést levonni, hogy az 1564 őszi tűzvész után a nyilván valamivel épebben megmaradt sekrestye-kápolnát alakították át a forrásainkban szereplő imateremmé (auditorium). A megmaradt felmenő falakra ráfalaztak és az egész objektumot keleti irányban bővítették. Tehát nem teljesen újonnan épített istentiszteleti helyiség volt az imaterem. Véleményünk az. hogy az 1570 késő őszén—telén végzett építkezéssel csak befejeződött az imateremnek feltehetően 1566 őszén megkezdett építése. Mi késztet bennünket az építkezés korábbra keltezésére? Egy nagyon kézenfekvő, de fontos körülmény. A magyarországi református egyház történetében rendkívüli jelentőségű debreceni zsinatot 1567. február 24—26. között tartották.

30 Ha ennek helye nem a tűzvészben ugyancsak pusztulást szenvedett középkori ferences kolostor épülete volt, mely ilyen jellegét 1552 után elvesztette, akkor csak az általunk kutatott imateremben tarthatták. Hiszen az 1564 őszi kétszeri tűzben a kollégium és a középkori plébánia háza is leégett. A későbbi Kistemplom előzménye még nem épült meg, a XIV. századi Szent László egyháza pedig már az 1500-as években elpusztult. A régi kastélyt 1565-ben Székely Antal volt szatmári várkapitány zsoldosai égették le. A városban viszont a hatalmas kiterjedésű tűzvész után sehol sem volt olyan épület, mely a zsinat megtartására alkalmas lett volna. Azt jól sejtette Zoltai, hogy az imatermet ..bizonyosan Méliusz buzdítása nyomán építtette meg a város."

31 Csak nem 1570 őszén, hanem hozzákezdtek már 1566 őszén. Méliusz 1560tól a debreceni tractus esperese. 1562-től püspök. Az 1570 őszi — szerintünk a befejező fázis — építkezés általunk feltárt rossz minőségű falazatára is van ma28 A 24. jegyzetben hivatkozott forrás 1622. év 363. old. — 1636. év 920. old. 29 Bunyitay Vince: A váradi püspökség története I—

III. (Nagyvárad, 1883—1384) [II. 220, 30 Kiss Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései. (Bp. 1882) 459. — Éppen a debreceni zsinat határozott a templomkörüli temetők „pápista" szokásának felhagyásával. Az András-templom körül is 1568-ban temetkezhettek utoljára. Lásd i. m. 554—555. 31 Zoltai i. m. A debreceni régi nagytemplomról.