Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)
rony első emeletének kis, álló téglalap keresztmetszetű ablaknyílását is mutatja. A vigyázónyílásos mellvéd, a fiatornyos, magas toronysisak képe hasonló az 1783. évi városképen láthatóhoz. A két, feltétlenül hiteles, 1780-as évekbeli ábrázolás bizonyítja, hogy a XVIII. század során a Verestorony eredeti toronysisakját átépítették. Az András-templom és a Verestorony építéstörténetével foglalkozók mellőzték ennek a kérdésnek a tárgyalását, pedig a két közvetlen képi bizonyíték mellett írott forrás alapján is hitelesíthetjük az átépítést. Szűcs István az 1802. június 11-én támadt nagy tűzvész leírásakor a következőket mondja: ,, ... a lángok ölbevették a nagytemplomot, verestornyot, collégiumot ... (a Verestorony) a csaknem régiben készült csinos pyramis fedelével tűz martalékba lett. (kiemelés M. Gy.) A nagy harang ugyan el nem olvadott, hanem a mint a tömérdek gerenda kötések égtek, alább alább esett, végre a földre lezuhanván, abba mélyen bele vágódott, a hol tüzes lévén a tudatlan emberektől megöntöztetett, s így a hangját elvesztette. A templom és veres torony körül a sok hamu, szén és szegek miatt járni is alig lehetett. A torony falaiba rakott nagy gerendák egy hétig is égtek . . Ez a leírás világosan utal arra, hogy a ,,pyramis"-szerű toronysisak 1802 előtt nem régen készült. Hogy pontosan mikor, azt mi sem tudtuk kideríteni, de a fentiek szerint az bizonyos, hogy 1712 és 1783 között, véleményünk szerint inkább az 1770-es évek után, mint korábban. Ezt sugallja, hogy 1802-ben a Verestorony tetejének kiképzését .,csak nem régiben készült"-nek írták. A Verestorony utolsó ábrázolása már utólagosan, az 1802. évi tűzvész után készült. Két változatát is ismerjük, egyiket Szűcs István közölte, a másik a Déri Múzeum birtokában van. 1,i Készítőjük feltehetően Beregszászi Péter kollégiumi rézmetsző diák. A Szűcs-féle Debrecen történet első kötetében közölt és a múzeumi változat között a Verestorony ábrázolásában különbség nincs. A Verestorony délkelet felől látható, a déli és keleti oldalán a már fentebb leírt ablaknyílásokkal. Hogy a harangtorony mindegyik sarkán támpillérek voltak, kutatásunkig e két ábrázolás volt egyetlen bizonyítéka. Ezek ugyanis nemcsak a körítő falba csatlakozó kettős tagolású délkeleti támpillért tüntetik fel, hanem a délnyugati és északkeleti pillért is mutatják. E helyen kell szólnunk arról a felvetésről, mely szerint a XI—XII. századi Várad várának és a templomnak a példájára épült volna a gótikus Szent András-templomot körbe fogó kerítésfal, délnyugati sarkában egy őrtoronnyal. Kiváló művészettörténészünk, Balogh. Jolán feltételezi, hogy az 1640—1642 között épült Verestorony „sem képzelhető el középkori előzmények nélkül." 1 ' A harangtorony maradványainak 1980. évi régészeti kutatása ezt nem támasztja alá. A Nagytemplom 1805-től kezdődő építésével egyidőben visszabontott, de még felmenő falmaradványokat találtunk. Az északi falnál a bejárati ajtó küszöbszintjét is elértük. Az általunk feltárt fa15 Keresztesi József Krónikája nyomán (Pest, 1868) a tűzvész leírását lásd Szűcs i. m. III. 832—833. 16 A Szűcs István könyve I. kötet 268. oldal után elhelyezett rajz és a Déri Múzeumban levő címe azonos: „A DEBRECZENI REFORMÁTUM Régi NAGY TEMPLOM és VERES TORONY Délkeleti Oldalának Rajzolatja. Megégett MDCCCII dik Észben." A Szűcs könyvében közreadott változat fekvő téglalap alakú, a körítőfal déli kapuja előtt két beszélgető debreceni polgár, a múzeumi gyűjteményben levő ábrázolás fekvő ovális keretezésben van. a knou irányában egy lovas egy másik lovat vezet. A rajz az újonnan épült parókiális házat is mutatja. Leltári száma: 11.1917. 29. — Feltehető, hogy a más kisebb részleteltérések ellenére ugyanannak a kéznek a munkája, de a múzeumi változat feltétlenül később készült, 17 Balogh Jolán: Varadinum — Várad vára. Művészettörténeti Füzetek 13 1—2. (Bp. 1982) 9.