Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)

Szöveges kőtáblatöredék Verestorony 1'2 7. rajz. írja — nem kevés bajjal és fáradsággal 1637. július 3-án hozták el Gyulafehérvárról. Az 1564. őszi nagy tűzvész után több mint hat évtizedig romosán álló gótikus Szent András-templomot Bethlen Gábor fejedelem jelentős segítségével csak 1628-ra építették újjá, de a hatalmas harangot a templom, zsindelyes tejéről Fehértoronynak nevezett, nyugati tornyába nem tudták feltenni. Így ideiglenesen a templom újonnan épített délnyugati portikusában helyezték el. 1640-ben kapott megbízást Ács Kerekes Tamás ,.architectus" új harangtorony megépítésére. A munka 1642-ben fejeződött be.

10 A négyzetes alaprajzú téglából épített torony négy sarkán egy-egy támpillér volt, délkeleti és északnyugati támpillérei becsatlakoztak az András-templom 1628-ban megújított körítőfalába. Ezt kutatásunk bizonyította. A harangtornyot, mivel sem vakolva, sem meszelve nem volt a debreceni nép Verestoronynak nevezte el. így különböztették meg az András-templom Fehértornyától, melyet később mázas cseréppel fedett teteje után Cserepestoronynak hívtak. A Verestornyot ugyanazok az ábrázolások tüntetik fel, melyek az András-templom 1626—1628 évi újjáépítése utáni képét is mutatják. A legrégibb 1712-ből maradt ránk. A debreceni Kalmár Társaság szabályzatát tartalmazó könyv számozatlan előtétlapjának belső oldalán 10 Szűcs i. m. I. 292. — Balogh i. m. A debreceni Nagytemplom. 11, 12.