Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)

Sérült felső zárókő Veres torony 1 = 3 5. rajz. ívesen mért hosszúsága 18 cm, perem magassága 1,5 cm, enyhén befele hajló mélysége 0,8 cm. ehhez csatlakozik egy 1 cm magasságú 40° hajlású oszlopindítás. Ennek egy részén összefüggő vakolatréteg található, meszelés nyomával. Ezen kívül előkerült még két, szabálytalan idomúra törött kis darab, feltehetően kőtáblához tartoztak. Anyaguk azonos a fent leírtakéval. A hét darab sérült kőemlék illetve töredék bizonyosan nem régibb a XV. század végénél, de korukat inkább a XVI. századra helyezhetjük. A Verestorony feltöltődésének 3—4. ásónyom mélységben újkori ácskapcsokat, szögeket, lópatkót és szamárpatkót, ajtózsanért találtunk. Az 5—6. ásónyomból előkerültek kisebb és nagyobb méretű régebbi fajtájú szögek is. Ugyanebből a mélységből napvilágra került sok koporsószeg és össze-vissza elszórt embercsont. Ezek nyilvánvalóan a Verestorony alapozásakor az alapárok kisásával megbolygatott földből kerültek a felsőbb rétegbe, hiszen ezen a helyen az 1560-as évekig a középkori templomkörüli temetőkert — a cimeterium — délnyugati sarka volt.