Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 41. Debrecen, 1983)

Balassa Iván: Hriszto Vakarelszki a bolgár nép nagy tudósa

a látásával is nehézségei voltak. De a bolgár parasztember hallatlan szívóssága itt is megmutatkozott, amikor minden testi nehézséget is legyúrva, végül is be tudta fejezni nagy összefoglalását. Ezért volt többünk számára tudósi és emberi magatartását tekintve példakép Hristo Vakarelszki. így magam is rendre beszámoltam neki életem fordulatairól, tudományos célkitűzéseimről, melyre mindig gonddal és szeretettel válaszolt. így 1961-ben írta: „Nagyon örülök, hogy Te újra Budapesten vagy. Sok munkád lesz, de Te még fiatal ember vagy és még tudsz többet hordani. Jól esik nekem hallani, hogy fogsz studírozni a magyar ekét és szántást. Én tudom, hogy Te tudsz megcsinálni, feldolgozni ezt a témát". Ilyen és hasonló serkentést többen is kaptunk Tőle, de nemcsak biztatott, hanem az egész Balkánra, de még annál is sokkal nagyobb területre kiterjedő tudását, adatait is mindig készséggel bocsátotta rendelkezésünkre és annak örült legjobban, ha adhatott. Nem hallgathatom azonban azt sem el, hogy kapcsolatunk nem csak tudományos, hanem az egész családra is kiterjedt. Feleségével együtt sokszor járt nálunk, gyermekei is hozzánk jönnek. Maga pedig különösen gyakori vendégünk volt, amikor leánya a pozsonyi egyetemen dolgozott. Ilyenkor rendszerint vasárnap reggel érkezett és résztvett a nagy családi ebédeken és az egyik ilyenre emlékezve írta 1970-ben a következőket : „Még egyszer köszönöm a kellemes fogadtatást Nálad és sok-sok kedves üdvözletet küldök az egész nagy zadrugadat-nak". Hazánkkal való kapcsolatát szerette volna fiára is átplántálni. Ezt Ortutay Gyula, mint miniszter egy ösztöndíj odaítélésével lehetővé is tette, de sajnos nem lett belőle semmi, mint az egy leveléből kiderült : „Az én fiam tanulja már Politechnikában. Tanulja az építkezést. Mi kaptunk ösztöndíjat a Közoktatásügyi Minisztériumtól Budapesten, de nem tudtuk felhasználni azt, mert nem adtak fiamnak engedélyt tanulni külföldön (Magyarországban)". Bár saját életútja sem volt minden zökkenőtől mentes, de mégis az esett neki leginkább rosszul, hogy fia nem tanulhatott magyar egyetemen. Erre a kérdésre még évtizedek múlva is vissza-visszatért. Az eddig elmondottak aligha elégségesek arra, hogy Hristo Vakarelszki tudósi nagyságát, helyét az európai néprajztudományban teljes egészében megmutassa. Ezt már sokan mások elvégezték előttem, de még a munka dandárja hátravan. Arra törekedtem inkább, hogy megmutassam, mit jelentett Vakarelszkinek indulásakor a magyar néprajztudománnyal és annak kiemelkedő egyéniségeivel tudósi és baráti kapcsolatba kerülni. Hadd fogalmazza meg ezt saját maga : „Számomra a budapesti félév valóban egy egész életre szóló néprajzi iskola volt, olyan kiváló tanárokkal, mint amilyen Bátky, Györffy és Viski volt. Ekkor írtam első átfogóbb tanulmányaimat az ekevasakról, a sarlókról, melyek magyar nyelven a Néprajzi Értesítő hasábjain jelentek meg. Mindazt, amit tőlük 1931-ben és később tanultam, mint a bolgár néprajz vezetője igyekeztem átadni a fiatalabb kutatóknak, ami kétségtelenül nagyon nagy hatást fejtett ki nálunk". Az utóbbi évtizedekben a magyar néprajztudomány fiatalabb nemzedéke járt Hozzá tanulni, amit a maga szerény modorában így fogalmazott meg: „Sok fiatal etnográfus több alkalommal is járt Bulgáriában, hogy összehasonlító kutatásaihoz tanulmányozza a bolgár népi kultúra egyik vagy másik kérdését. Itt említhetjük Balassa Ivánt, Kresz Máriát, Szolnoky Lajost, Kardos Lászlót, Vargyas Lajost, Vincze Istvánt, Diószegi Editet, Manga Jánost, Barabásné Kisbán Esztert és Dankó Imrét. Rövidebb vagy hosszabb látogatásuk kétségtelenül értékes hozzájárulás lesz majd jövő munkásságukhoz". Ehhez hadd tegyem még hozzá, hogy akik ott jártunk, azok számára mindig az elsődleges forrás Hriszto Vakarelszki tudása volt és O jelölte ki, hogy ki hol talál legtöbb és legalkalmasabb anyagot, de az esetek többségében maga