Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 41. Debrecen, 1983)
Niederhauser Emil: Az új bolgár állam beilleszkedése a XIX. századi tőkés fejlődésbe
világrendszer legalább is két nagy részre osztotta az országokat, a gyorsan fejlődő, a többi területre nyomást gyakorló fejlett magra (ez Észak-Nyugat-Európát jelentette, a németalföldi és Rajna-vidéki területeket, Észak-Franciaországot, jóval később Angliát) és a perifériára, amely ilyen vagy olyan módon kapcsolatba került ezzel a maggal, és maga lemaradva a fejlődésben ennek az európai központnak a fejlődését segítette elő. Azt jóformán senki sem vitatja már, hogy egész Kelet-Európa ehhez az elmaradott perifériához tartozott, legfeljebb a maghoz fűződő kapcsolatainak az intenzitásában voltak fokozati különbségek, és nyilvánvalóan az erősebb, szorosabb kapcsolat a periféria fejlődését is idővel — persze, nagyon idővel — meggyorsíthatta. És ezzel már el is érkeztünk voltaképpeni témánkhoz, a bulgáriai gazdaság fejlődéséhez. 4 Az első és a legalapvetőbb tényező ebben a vonatkozásban nem egyszerűen az, hogy Bulgária is a perifériához tartozott, hanem az, hogy még ezen belül is az elmaradottabb területhez, aminek alapvető okát az évszázados oszmán hódoltságban kell megkeresni. Nem mintha az oszmán birodalom behatolása Európába, rátenyerelése a balkáni országokra, azok felszámolása, vagy legföljebb a peremterületeken bizonyos autonómiának a meghagyása önmagában véve egy csapásra súlyosan visszavetette volna ezt a területet. A Bizánc örökségét sok vonatkozásban átvevő oszmán birodalom 5 az első évszázadokban kétségtelenül a feudalizmusnak az európaitól eltérő, más formáját honosította itt meg, de amíg a birodalmi szerkezet, újabb és újabb területek meghódítása révén még kellőképpen működött, az elmaradottság nem volt szembetűnő az európai periféria egyéb, mondjuk dél-európai országaihoz képest. Az újabb török történeti kutatás joggal mutatott rá a balkáni városi fejlődés 6 jelentőségére, amely nem csupán a közvetítő kereskedelemben játszott szerepet, hanem sokkal inkább a kézművesség fejlődését mozdította elő, és éppen a balkáni városok uralkodó szerepet játszottak a birodalom egész, ázsiai és afrikai területekre is kiterjedő piacán. A birodalom működése azonban legkésőbb a XVIII. században már nem volt a régi, a hódítások lehetősége voltaképpen már korábban leszűkült, a XVIII. században pedig az oszmán birodalom már csak további területeket vesztett, miután Magyarország felszabadításával Európa a Habsburg-monarchia képében már a Balkán határához ért. Az előző században keletkezett repedések most kiszélesedtek, a gazdasági élet hanyatlása már szembetűnő volt, és ez a hanyatlás akkor sem állt meg, amikor éppen az angol ipari forradalom révén megindult a modernizálódás. 7 Hiába volt a Balkán gazdag ásványkincsekben, hiába voltak egyes területei a földművelés, mások az állattenyésztés számára alkalmasak, a birodalom megroppant ereje már nem tudott önmagából valamiféle megújulást biztosítani. Teljesen világossá vált ez a múlt század közepére, amikor az oszmán birodalom, a Krími-háborúban nyújtott nyugati segítség fejében kénytelen volt piacait feltárni a nyugati iparcikkek előtt, amelyek természetesen olcsóságukkal és divatos voltukkal leküzdhetetlen versenyt támasztottak a balkáni kézművességnek. A modern ipar megteremtésének az előfeltételei jóformán teljesen hiányoztak, ami elszórt kísérlet történt pl. bolgár területen 4. D. Koszev—H. Hrisztov—D. Angelov: Bulgária története. (Bp., 1971), Sztopanszka isztorija na Balgarija 681—1981. (Szófia, 1981), Berend T. Iván—Ránki György: Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése a 19—20. században. 2. kiad. (Bp., 1976). 5. L.S. Stavrianos: The Balkans since 1453. (Hinsdale, 111., 1958). 6. H. Inalcik: The foundations of the Ottoman economico-social system in cities. In: La ville Balkanique XV e —XIX e ss. (Szerk. Nikolaj Todorov, Szófia, 1970) 17—24. 7. Peter F. Sugar: Southeastern Europe under Ottoman rule 1354—1804. (Seattle —London, 1977).
