Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 41. Debrecen, 1983)
Dankó Imre: A bolgár piacok és vásárok néprajzi kérdései
amelyek ilyeténképpen ismeretközlő, tájékoztató jellegűek, mondhatni, hiteles néprajzi illusztrációk. Ezek közül a képek közül, a hagyományos bolgár piacok és vásárok megismerése szempontjából, ezúttal egyre hívom fel a figyelmet, arra a nagy olajfestményre, amelyik a plovdivi néprajzi múzeum előcsarnokában függ. 21 A kép a régi plovdivi heti piacot (vásárt) ábrázolja, igen sok alakkal, árusítási-, szállítási eszközökkel, nagy-nagy zsúfoltságban úgy, ahogy az a múlt század 70-es, 80-as éveiben valóban volt. A továbbiakban, úgy vélem, ha tíz kimagasló bolgár vásárhely vásárát ismertetve, rámutatok az árucsere településfejlesztő, urbanizáló erejére, ha a tíz vásár néhány sajátosságára felhívom a figyelmet, feladatomat teljesítettem. A következőkben Szófia, Panagüriste, Pazardzsik, Haszkovo, Pleven, Blagoevgrad, Velingrad, Aszenovgrad, Sztara Zagore és az egykori Hadzsioglu-Pazardzsik, ma Tolbuhin vásárairól szólok. Szófiát Trajanus császár alapította. A fontos útvonalak mellé telepített város Ulpia Sardica néven Dácia mediterranea székhelye lett. Kedvező fekvése miatt korán kereskedelmi központtá, neves vásárhellyé fejlődött. Vásárhellyé fejlődését kézműiparának (bőrkikészítés, gyapjú- és selyemszövés, fazekasság, szőnyegkészítés, ezüstművesség stb.) is köszönheti. A népvándorlás idején jelentőségéből vesztett s csak a XIII—XIV. században, a bolgár városok újabb fejlődési szakaszában került előtérbe ismét az árucsere vonatkozásában is. Ekkor emelkedik fel számos bolgár város — Tirnovo, Vidin, Drasztav, Várna, Anhials, Meszemoria, Szozopol. Plovdiv, Szkopje, Bitolja és mások mellett Szófia is — minthogy szárazföldi és vízi utak mentén terültek el. Szófia is egyre fontosabb szerepet játszott a gyarapodó bel- és külkereskedelemben s a bolgár kézművesség, kézműipar egyik központja lett. 22 Árucsere jelentőségét a török uralom alatt is megtartotta, bár árucsere formái keletiesekké váltak. Hatalmas csarsi, bazár épült. Dearbonn 1819-ben még ezt a kereskedelmet írta le. 23 De ezt a „golema piaca"-t ismerte (Bazartstrassze) Könitz Félix is. 24 A felszabadulás után, amikor Szófia a független Bulgária fővárosa lett, ezt az árucsereformát is átalakították. Szófia közlekedési csomópont lett (vasút), kereskedelme igen gyors fejlődésnek indult. Könitz leírta a csarsia lebontását is, a Targorszka ulica (TaproBCKa yjinua) kialakulását, az új, a korábbinál fejlettebb szófiai árucsere gyors növekedését. A szófiai mindennapos piacokra nemcsak a környék falvaiból származó élelmiszerek jutottak el, hanem a társbeli helységek sajátos készítményei is : Csiprovciból a szőnyegek, Lovecsből a bőrök, bőráruk és famunkák, Szamokovból a fémeszközök és a posztófélék, Berkovicából a rézműves készítmények, Szlivenből, Gabrovóból a posztóáruk, zsinórok, paszományok, Vidinből az ezüst filigránok Szevlijevoból famunkák stb. Ugyanakkor a szófiai készítésű kézműves termékek szinte az egész országba eljutottak. Részben a készítők vásároztak velük, részben pedig kereskedők vásárolták fel Őket és árusították a számukra kedvező vásárokon. Panagüristéről azért szólok, mert a neve is utal a vásárra, a falai között tartott jeles vásárokra. A Nyugat-Európát Istambullal összekötő, a Marica völgyén átvonuló, ősrégi főútvonal mellett, több igen fontos vásárhely (Tatárpazardzsik, Plovdiv stb.) szomszédságában a Szredna Gora szélén települt. Elnevezése görög eredetű, rcj.vXr\yvqis 21. MßaH MtpKBHHKa (1856—1938): ETa3ap b LTjiobahb (1888.). — Vö.: J\. TeHeB i. m. 407. 22. DimitârKoszev—Hriszio Hrisztov— Dimitâr Angelov i. m. 40—41. 23. Deaborn, H. A. S. i. m. I. 201. 24. Könitz i. m. II. 250—253.
