Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 41. Debrecen, 1983)

Dankó Imre: A bolgár piacok és vásárok néprajzi kérdései

felszámolódott a bolgár piacok, vásárok korábbi őrientalizmusa. A csarsiák eltűntek, a kereskedelem bolgár kezekbe került. Az 1935. szeptember 28-i vásárpiacrendezési törvényig Bulgária 200 településén volt heti piac és 339-en pedig vásár. Ezeknek a heti piacoknak, illetve vásároknak nagy része a felszabadulás után keletkezett vagy éledt újra. Minthogy ez a korszak a korszerű úthálózat és a vasút kiépülésének az időszaka is, az ekkor kialakult vagy újraéledt piacok, vásárok a közlekedésileg jó helyzetben levő, kedvező körülmények közé jutó településeken létesültek vagy fejlődtek ki. A legjobb példa erre a korábbi árucsere vonatkozásában is „nagy" Tirnovo esete, amelyet elkerült a vasút s így kedvezőtlen közlekedési helyzetbe kerülve, piaca- és vására sokat veszített korábbi jelentőségéből. Viszont piachoz és vásárhoz jutott a Tirnovo szomszédságában levő, korábban jelentéktelen település, Górna Orjahovica}

5 Viszonylag nem változott a víziutak mellett kialakult kikötők árucsere szerepe. A Dunán Vidin, Lom, Szvistov, Rusze, Tutrakan és Szilisztra, és a Maricán Harmanü és Szlivengrad vásárai, illetőleg szállítási lehetőségei a fontosak. A felszabadulást követő időszakban kialakult és továbbfejlődött bolgár vásárok tartamban is megnőttek. A korábbi egy-két nap helyett általában három napig tartottak. A régebbi hagyományos vásárjogot, vásári rendtartást mindenütt törvényesítették és szigorú helyi vásári rendtartások léptek életbe. Azért kell hangsúlyozni, hogy helyi vásári rendtartások jöttek létre, mert ezáltal a bolgár piacok és vásárok egymástól rendkívül különbözőkké váltak, sok-sok helyi sajátossággal bírtak. A piacokon, különösen a kisebbeken, az árusok a földön árultak, legfeljebb egy-egy földreterített gyékényt használtak. A legújabb időkig a különféle élelmiszereket, gyümölcsöket adagolva, porciózva árulták. Bulgáriában a páratlan számú árucsoportosítást kedvelték, legtöbbször 3 vagy 5 darabból álló adagot, összeállítást árusítottak. A tojást párjával árulták, a tejtermékeket pedig sajátos, helyenként változó nagyságú, kézzel formált darabokban, például a vajat vagy a túrót. A folyadékoknál nagyon elterjedt az edényenkénti árusítás, egy bödön, egy kanna, egy cseber, egy hordó — különböző űrtartalmú edények ezek — tej, bor, méz, tejfel, író, boza stb. számára. Ezek közül az edények közül nem egy mértékké, mértékegységgé is fejlődött (mint például a cseber= HéŐBp vagy a véka— KpuHa, stb.). A mérés, mérlegelés kevéssé terjedt el, egyrészt a mértékegységek változatossága, másrészt a súlyok vitatható hitelessége, ugyancsak nagyfokú bizonytalansága miatt. A nagyobb piacokon, a vásárokon árusító asztalokat is használtak, sőt sátrakat, bódékat is emeltek. A vásárokban azonban az áruféleségek zömét is a földön kirakva árulták, legfeljebb itt is gyékényszőnyeget terítettek alá. A vásárok sokkal inkább tagoltak voltak, mint a piacok. Élesen elkülönültek egymástól a vásár különböző részei: a terményvásár=uiíop,na.3a.p (ahol szekerekről vagy teherhordó állatokról —• lóról, szamárról, öszvérről — zsákolt, nagy mennyiségű terményt, búzát, kukoricát, kölest, zabot stb. árusítottak), az állatvásár =ua.3a.p Ha aobhtbk (ahol lábonálló, a vásárra felhajtott különféle állatokat árusítottak; az állatvásár önmaga is több részre tagolódott: külön volt a/ovűw=na3ap Ha koh,külön a juhvásár=na3ap Ha oBua, megint külön a sertésvásár=na.3a.p Ha cbhhsc és a marhavásár= na3ap Ha roBeßo, de külön helyen kerültek árusításra a szamarak (Marape), Öszvérek (icaThp), a kecskék (K03á) is, az anyagvásár—uauaup Ha MaTepnanH (ahol fát, gyapjút, kenderszöszt, faszenet, vasat, rezet, bőrt, meszet stb. stb. árusítottak, rendszerint szekérről), az iparcikkvásár vagy kirakodóvásár=npoMmn\jicna. naHanp (ahol egyrészt a helybeli és környékbeli kézművesek^3aHa5iTHHJi árusították saját termékeiket, például rézművesek, asztalosok, lakatosok, fazekasok, szűcsök, bocskor és csizma-, 15. TopHa opaxoBHua. Teorpa^cKH peMHHK i. m. 146—147.