Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 41. Debrecen, 1983)
Niederhauser Emil: Az új bolgár állam beilleszkedése a XIX. századi tőkés fejlődésbe
mányzat kezdte meg, a legfontosabb a Várna—Ruszcsuk (ma Rusze) közti vasútvonal építése volt. A berlini kongresszus határozatai értelmében ki kellett építeni a Balkánt átszelő' európai vasútvonal Bulgáriára eső részét, amit megint nem lehetett megoldani külföldi kölcsön nélkül. 22 Az Osztrák—Magyar Monarchia végül is kikényszerítette, 23 hogy 1888-ra megépült a Bécset Konstantinápollyal összekötő vasút (máig a legfontosabb balkáni vasútvonal), 1912-re már 1948 km-re nőtt a bulgáriai vasutak száma. Ez kétségtelenül valamelyest előmozdította a belső piac fejlődését, még inkább a mezőgazdasági kivitel lehetőségeit. A tőkés Európához való felzárkózás fő kérdése azonban mégis a modern ipar fejlesztése volt. Az állam, legalábbis elvben, ezt kezdettől fontosnak tartotta, elsősorban katonai szempontból. 1892-ben hozták meg az első iparfejlesztő törvényt és megrendezték ezzel kapcsolatban az első országos kiállítást, 24 azután még újabb további intézkedések is történtek. Az iparfejlesztésre jutó csekély külföldi tőkéből 1909-ig 13 vállalatot alapítottak. 1894-ben az országban 500 ipari műhely állt fenn, 5732 munkással (vagyis egy-egy üzemre nem sokkal több jutott átlagban tíz munkásnál). Az átlag viszont csalóka, mert ebből az 500 műhelyből 72-ben dolgozott az összes munkás nagyobb fele, mintegy 3000 (vagyis átlagban 40 főnyi munkással). Nyilvánvaló, hogy a több mint 400 egyéb műhely valójában csak kézművesipari szinten volt. Az iparfejlesztés eredményeit mutatja, hogy 191 l-re a műhelyek (vállalatok) száma 345-re csökkent, viszont ezekben már majdnem háromszor annyi munkás, 15 886 fő dolgozott, méghozzá gépeken, amelyek összesen 27 885 lóerőt jelentettek. Az ipari üzemek nagyobbrészt élelmiszer- és textilipari üzemek voltak 1911ben, mintegy 100 az előbbi, 61 az utóbbi ágazatban. Ezek nagyjából már hazai tőkéből alakultak, a külföldi tőke nem ezekbe, hanem a villamossági iparba, a bányászatba és a vegyiparba áramlott. Az ipar teljesítőképességét mutatja, hogy 1909-re a hazai fogyasztás egyharmadát fedezte, már vagy még csak —• a megítélés változó lehet. 25 Az iparcikkek kétharmadát viszont külföldről kellett behozni, s ennek fejében természetesen elsősorban csak mezőgazdasági terményekkel szolgálhatott Bulgária. A század végén a kivitel 4 / 5-ét jelentették ezek, több mint felét egymagában a gabona. A külkereskedelmi forgalomban 1908-ig nehézséget okozott, hogy Bulgária autonóm státusa miatt az oszmán birodalomra a nagyhatalmak által rákényszerített alacsony vámtételek az országra nézve is érvényesek voltak. A függetlenség kikiáltása 1908-ban ezt az akadályt felszámolta, de 1914-ig ennek a hatása még nem érvényesülhetett. 1914-re, amikor a két Balkán-háború után Bulgária újabb háborús nehézségeknek nézett elébe, holott az előzők is alaposan megviselték, mint a néhány felvillantott adat is talán mutatja, Bulgária ugyan beilleszkedett az európai tőkés társadalomba, eléggé alárendelt és kiszolgáltatott szerepben, de csak éppen megindult, mint Berend T. Iván és Ránki György fogalmaznak, 26 a modernizálódás útján, az agrárjelleg még nem változott, az ipari fejlődés a korszakon belüli európai átlaghoz képest 22. Peter F. Sugar: Railroad construction and the development of the Balkan village in the last uqarter of the 19th century. In: Der Berliner Kongress von 1878. 485—498. 23. Palotás Emil: Az Osztrák—Magyar Monarchia balkáni politikája a berlini kongresszus utná 1878—1881. Bp., 1982. 24. D. Micsev: Parvoto balgarszko zemedelszko-promisleno izlozsenie i Zemedelszko-promislenijat szabor v Plovdiv 1892 g. Isztoricseszki Pregled 1955.11. 5. sz. 25. Berend T. Iván—Ránki György: i. m. 195. 26. Berend T. Iván—Ránki György : Az ipari forradalom sajátos közép-kelet-európai típusa. In: Gazdasági elmaradottság, kiutak és kudarcok a XIX. századi Európában. Az európai periféria az ipari forradalom korában. (Bp., 1979) 427—474.
