Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)
Balogh István: Városépítészeti törekvések a XX. században
lett venni — ami nem ment minden zúgolódás és érzékeny büntetések nélkül. Igaz, hogy a nagy telkű házak udvara nemcsak ekkor, hanem már korábban sem volt puszta. A telkek hátulját gyümölcsös, az elejét virágos kertek díszítették, de az igazi tősgyökeres debreceni cívis udvarokon, egy-két hatalmas 80—100 éves eperfánál egyéb nem volt, de nem is maradhatott volna meg a tyúkok, kacsák és hízósertések hemzsegésétől. Az aránylag rendezett utcahálózat sem igen alakulhatott volna ki az 1802. és 1811. évi tűzvészek — amelyek két alkalommal a városnak több mint harmadát földig leégették — pusztítása és az azt követő telek- és utcarendezések nélkül. Ezek tüntették el a kutyaszorítókat, zugokat, sehova sem vezető térj meg utcákat, és alakították ki a mostani rombolásokig és építésekig meglevő utcahálózatot. Az Ibrányi Farkas által könyörtelenül végrehajtott utca- és telekrendezése majdnem olyan alaposan felforgatta a várost, mint az utóbbi 20 év alatt végzett. És az sem járt kevesebb jajgatással, mint a mostani. Azt is el kell az igazság kedvéért mondani, nemcsak a hivatalos városi vezetőség ellenkezett a királyi biztossal, a lakosság széleseb rétegei sem lelkesedtek érte. Pedig ez a rendezés 150 évre megszabta a város alaprajzát. A külső képe azonban nem sokat változott. 1793-ban itt járt Townson Róbert angol utazó így ír a városról: ,,A házak csekély kivétellel földszintesek, náddal fedettek, és tűzfallal fordulnak az utcára. Az utcákon kövezetnek híre-hamva sincs, csupán a legélénkebbeken vannak lerakva gerendák, a gyalogjárók számára." 1 A város rideg és komor képe, ami Townson számára oly feltűnő volt, megmaradt a nagy rendezés után is. A nádfedeles házak sem tűntek el, egy fél évszázadig kövezet sem lett, két nagy tűzvész égett hamurétegeit most másfél, két és fél méter mélységben, a Piac utcán végighúzódott kb. 5 méter széles szárazföldi híd deszkáit és cölöpjeit a nagytemplom előtt majdnem 3 méter magas feltöltés alatt tárták fel. Ugyanolyan mélységben húzódik az 1840-es évek végén épített téglaboltozatú, feliszaposodott csatorna maradványa is. Némely udvar és telek azonban már akkor is valóságos paradicsomkert. Domokos Lajos volt főbírónak a mai Kossuth gimnázium telkén álló, közel kétholdas kertje gyümölcs- és díszfákkal van beültetve, benne hátul a zöld kerti háza, amelyet azért törtek fel távollétében a bécsi udvar titkos ügynökei, hogy a kálvinisták külföldi összeköttetéseire kompromittáló iratokat találjanak. Fazekas Mihály az egykori piac utcai kertjét Csokonai örökítette meg:
