Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Módy György: A Nagytemplom körüli ásatások eredményei

céhleveleken is szereplő ábrázolásokon látható toronnyal ellátott részt pedig az 1626—28 közötti újjáépítéshez kapcsolta. Bunyitay Vince a váradi püspökség történetét feldolgozó hatalmas munkája harmadik kötetében — csak a Szűcs István művében közölt alaprajz ismeretében — azt a véleményét fejtette ki, hogy a református imatermet tulajdonképpen a gótikus Szent András templom északi kápolnájából alakították ki. Meglepő, hogy a későbbi kutatók ezt a felvetést teljesen mellőzték. Tavalyi, de különösen az idén végzett régészeti kutatásunk pedig mindenben Bunyitay álláspontját igazolta. Sikerült az 1628—1802 között északi kishajónak — 1570 és 1626 között pedig imateremnek — nevezett objektum építéstörténeti korszakait megállapítani. Bizonyított, hogy a Szent András templom teljes kiépítésének korában (XV. század?) valóban itt volt a templom északi kápolnája, melynek északi falát, egy északkeleti irányítású és további négy északi oldalon csatlakozó támpillérjét megtaláltuk. Feltártuk a Bethlen Gábor-kori újjá-, illetve átépítéskor emelt két újabb támpillért is a kis hajó északi oldalán. Sikerült megtalálnunk a Rákóczi György — még mint nem erdélyi fejedelem — anyagi támogatásából 1628-ban készített ún. Sárkányos ajtó (az imaterem, illetve a kis hajó keleti bejárata) pontos helyét is. Három téglapadlószintet is feltártunk (XVIII—XVII—XVI. század) és az építéstörténeti, valamint a történeti adatok egybevetéséből világossá vált, hogy az imatermet a református gyülekezet legkésőbb 1566-ban már megépítette a Szent András templom északi kápolnája falainak felhasználásával. Ekkor csak bejáratot nyitottak a középkori kápolna keleti falában. Ennek pontos helyét és a belső küszöb helyét is felleltük. Ezt a bejáratot „fejlesztették" 1628ban, az ún. Sárkányos ajtóvá. Ezen a területen idén ősszel végzett kutatószelvény mélyítésekor viszont rábukkantunk olyan keleti és északi irányítású alapfal maradványokra, valamint a XV. századot megelőző északkeleti irányítású vaskos támpillér alapmaradványaira, melyek igazolták azokat a korábbi feltevéseket (Szűcs István, Sápi Lajos), melyek szerint a gótikus Szent András templomnak a XIII. század második felében előzménye volt. Az ehhez a kis templomhoz tartozó korai (1260—1280 ? közötti) első körítőfalat is hosszú szakaszon sikerült feltárnunk tavaly és az idén. Az Árpád-kor végi körítő fal mellett két XVI. századi sírt leltünk és északnyugati irányban egy nagyméretű ovális alaprajzú csonttemetőt (ossuariumot), melyet feltehetően a XV. század—XVI. század fordulóján létesítettek. Kutatásunk ezen a területen eredményes volt abban a vonatkozásban is, hogy több mint hatvan méteres szakaszon megleltük a XVI. századtól az András templom 1802. évi pusztulásáig fennálló újabb körítőfal és az azon elhelyezett északi kapu maradványait.