Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Keserű Katalin: Izsó és a nemzeti romantika

Izsófalva), így életműve egy következő korszakban bontakozott ki, amelyet mindenütt az átmenetiség, az akadémizmus, historizálás ill. a realizmus jelentkezése jellemzett. Miként tudta Izsó hazai művészeti örökségét, az 50-es években Rimaszombaton, Ferenczy István mellett végzett klasszicista tanulmányokat, majd bécsi és müncheni akadémiai ismereteit úgy éltetni tovább művészetében, az ún. nemzeti romantika korában, hogy egyedülálló szintézisét teremtse meg múltnak és korszerűségnek, egyúttal a jövő szobrászata felé mutatva utat? Ez a fő kérdésünk. A szobrászat plasztikus formákkal dolgozik, ábrázol vagy jelenít meg, s ezek a formák a legkülönfélébbek lehetnek. A 19. sz. közepén elsősorban az emberi alakhoz tapadnak, mert ,,az emberi alak az, mely leginkább megfelel a szellemnek, melynek — hogy úgy mondjuk — apparátusa, közege; (hogy) az emberi alak az, mely arányainak symmetriája, szabad mozgása és szépségének előnye által minden élő idomok közül egyedül képes az eszmének teljes és hatályos nyilatkoztatására."

6 Az eszme jelenlétének igényével együtt járt a korban olyan fogalompárok megalkotása, mint a jellem (élet) és szépség (eszmény) egysége a szobrászatban,

7 a jellemző, a fajilag jellemző és az eszményi egysége, a romantikus egyénítés és a klasszicista általánosítás ötvözése.

8 A kor filozófiájában ez az „egyezményes elvet" jelentette.

9 A formakészlet és a szobrászatról vallott nézetek kifejtésének legmegfelelőbb műfaja a kor portré- és emlékszobrászata volt. Izsó művei azonban kivételek. Példázzák, hogy szabályt és elméletet az igazi művésznek még oly jó szándékkal sem lehet írni, mint tették a századközép lelkes műértői, legfeljebb az igazi művészró'i. Hol az a pont, ahol Izsó művei különböznek a többiekétől? Legkonynyebb az összehasonlítás a meglevő tervek miatt a budapesti Széchenyiszobor esetében. Izsót is befolyásolta nyilván, mint a többieket, a korszellem, a romantika szelleme, mely az egyéniségnek, kivált az oly kiemelkedőnek, mint Széchenyi István, szinte vallásos tisztelettel adózott; és a társadalmi elkötelezettség, amely ugyancsak a romantika következményeként a polgárság, a köz érdekében a köztéri szoborban látta a szobrász feladatát,

1

" a paloták s a templomok zárt portrégalériái, szentélyei helyett. Tárgya sem a családi folytonosságban vagy az éggel való kapcsolatában örökkévaló személy, hanem a közért, a polgárosodásért munkálkodó új hős, akinek örökkévalóságát, élő példaként való tiszteletét e köz emlékezete biztosítja. Az is összeköti Izsót pályatársaival, pályázó társaival, ami konkrétan a Széchenyi-szoborral kapcsolatos elvárás volt: a hasonlóság