Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Balogh István: Városépítészeti törekvések a XX. században

A VÁROSSZÉPÍTÉS ÉS AZ EMLÉKKERT TÁRSULAT Az 1848-as események miatt Debrecen az ország fővárosa volt. Pest után még mindig a legnépesebb város ugyan, de az idemenekült vendégek nagyon lehangolóan tapasztalták, hogy a városi életnek — még Pesthez viszonyítva is —, alig találták jelét. A sáros utcák, a világítatlanság, a kulturális intézmények hiánya mellett, a polgári borméréseken, és két vendéglőn kívül semmit sem találtak itt — még egy kávéházat sem — ahol társas életet lehetett volna élni. Ez a panasz tér vissza untalan az emlékiratokból. Hozzá kell tennünk, hogy a kormány itt tartózkodása télre és kora tavaszra esett, a sárba süllyedt város alacsony, dísztelen házaival, minimális kényelmi berendezéseivel — még az ivóvizet is a város körül ásott gémes kutakról kellett hordani —, valóban nem nyújtott vonzó képet. A kövezetlen utcákon nyüzsgött ugyan a vásárlók és eladók tömege, de sár nélkül csak a Miklós—Szent Anna utcáktól a Nagytemplomig húzódó 3,5-öl széles fahídon lehetett járni. A hat nagyobb mellékutcán ilyen sem volt.

14 A szabadságharc leverését követő két évtizedes abszolutizmus alatt a város közélete az 1861. évi kilenchónapos alkotmányos korszak kivételével megbénult ugyan, de ez nem j ellemző a gazdasági, társadalmi és szellemi életre. Az ipari fejlődés, tőkeképződés szerény kezdetei erre az időre esnek, a város még két évtizedre visszanyeri a korábbi kereskedelmi centrum szerepét. A vállalkozói kedv új polgári réteget hoz létre, kereskedők, magánhivatalnokok, építőmesterek, ügyvédek jutnak némi korlátozott szerephez a községtanácsban, amelynek élén helyi összeköttetések által nem befolyásolt polgármester áll. Az önkényuralom a gazdasági tevékenységet nem korlátozta, sőt a politikai ambíciókat is így kívánta levezetni. Helyi vonatkozásbein a szellemi életet sem cenzúrázta. A Csokonai kultusz is ezekben az években kezdődött. A kaszinó ugyancsak társas hely, és a szűk térre szorított helyi közéletben több hasznos ötlet született itt. Az abszolút-kormány által kinevezett polgármester, Csorba János, erőteljesen szorgalmazza az utcák burkolását. Addig csak egy-két háztulajdonos burkolta téglával a saját háza előtt a járdát és kapubejáratot. A polgármester Laibachba (Ljubjana) tett utazása után 1854-től, a piacot és hat fő utcát tölgyfából fűrészelt, végükkel homokba állított tölgyfakorogokkal burkolják — legalább is középen. Gondoskodik az utcai és piaci szemét elszállításáról is. Igaz, hogy az utcai faburkolat alig hét év