Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Balogh István: Városépítészeti törekvések a XX. században

VALAMI VÁLTOZÁS KEZDŐDIK A szabadságharcot megelőző évtizedben azonban valami változás kezdődött. Ennek több összetevője is volt. Mindenek előtt nőtt a lakosságban az elsődlegesen városi elem aránya, és iskolázottságuk, érdeklődésük, vagyonuk vagy foglalkozásuk révén elhagyták az agrárjellegű cívis vagy céhes, kisiparos életformát. Kereskedők, ügyvédek, magasabb rangú közhivatalnokok és kollégiumi tanárok voltak köztük. Általában világot járt emberek, vándorlegényként, diákként külföldön is megfordultak. Legtöbbje a latin mellett még egy idegen nyelvet is tudott, újságot, könyvet olvasott. Színház is volt már, igaz, hogy ez pajtaszerű deszkaszín, a kaszinó sem volt még — mint egy félévszázaddal később — úrikaszinó, mert alapítói, tagjai a polgárság minden rétegéből toborzódtak. A kollégium szelleme is változott; megszűnt az ortodox egyházi uralom, az oktatás gyakorlatiasabb, és főleg világiasabb irányba fordult. Igaz, hogy a felsőbb hatóságok is errefelé ösztökélték mind az oktatás intézményeit, mind a város vezetőit. 1820-ban Bek Pál királyi biztos — ő építette az első emeletes bérházat Debrecenben, a mai MÁV Igazgatóság utcai frontján — a helytartótanács utasítására felhívta a magisztrátust, hogy az Ibrányi által megkezdett utcarendezés befejezéseképpen a Péterfia és Csapó utcák végén alakítson ki egy-egy vásárteret, hogy az állat-, a termény-, széna-, tűzifavásárokat és hetipiacokat a város utcáiról el lehessen tüntetni. Másik intézkedése az volt, hogy a Nagyerdőn botanikus kertet kell a városnak létesíteni. Ez már 1818-ban el volt rendelve. Harmadikul a város kikövezésére készítendő tervezet beterjesztését kívánta." Az első rendelkezés csak részben valósult meg. A két vásártér körvonalait kijelölték. A Bem tér és az Árpád tér ma is e rajzok szerint alakult ki, de vásártér egyikből sem lett. Az utcák kikövezésére készült ugyan terv, de 1850 előtt csupán a Nagytemplom előtti piactér kapott téglaburkolatot.

10 A botanikus kert is majdnem negyed század múlva valósult meg, ugyanis Debrecenben — akkor még — nem szerettek semmit elsietni. Ekkor sem a Nagyerdőn, hanem a Paptava helyén, ahol most a Déri Múzeum áll. Ez a rész a középkor óta vízállásos hely, a XVI. században a plébános, majd a prédikátor halászó vize volt. Századok folyamán feltöltődött, de még ezidőben a Darabos és Bethlen utcák telkei végén levő