Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Angyal László: Elnöki zárszó az emlékünnepségen

Ezek a megállapítások arra figyelmeztetnek bennünket Hajdú-Bihar megyében is, hogy erdőinkre, a települések belterületén levő parkjainkra, ligeteinkre, az utcákon levő fasorokra jobban vigyázzunk! Védjük azokat, és sokkal nagyobb ütemben fásítsunk, ligetesítsünk, erdősítsünk. Ez nemcsak pénzkérdés. Társadalmi munkával nagymértékben elősegíthetjük saját érdekünkben e nemes feladat megoldását. Sajnos a civilizáció megyénkben is ritkítja a természet érintetlen foltjait. Ezáltal sok érték megsemmisül. Szomorú példa erre a Nagyerdő „civilizálódása" (BIOGAL Gyógyszergyár vagy a Gyógyfürdő bővítése). IsmétlemÍ minél öregebb egy fa, annál nehezebb a pótlása. Nem érdektelen az anyagi vonatkozás sem. Míg egy tízéves fa értéke 600 Ft, addig a 70—75 éves fa 35—40 ezer Ft értékű! Mikor szót emelünk a meggondolatlan fairtások miatt, nemcsak esztétikai, biológiai, környezetvédelmi értéket óvunk. Minden fa nagyon is pontosan kifejezhető közvagyon. Biztató — és ez már a jövőt idézi —, hogy egyre gyakoribb az erdők sokoldalú hasznosítása. Azokra a gazdasági erdőkre gondolunk, amelyek ma már az üdülést, a pihenést szolgálják, s csak másodlagos a gazdasági, haszon. Az ebből eredő terheket az állam magára vállalja, s ezzel kiegészíti a kommunális szolgáltatások rendszerét. Nagy örömömre szolgált, hogy — több, mint egy évtizedes viaskodás után — a magyar jogásztársadalom végre elfogadta a magyar jogalkotásban a Nemzeti Park fogalmát. Büszkeség tölt el bennünket, hogy Magyarország első Nemzeti Parkja Hortobágy pusztánk lett, melynek területe 52 ezer hektár. Az elmúlt 9 évben a hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága olyan szervezetté vált, amely garantálja, hogy ezen páratlan, ritka, értékes területünk védelme — magunk és az utókor számára is — biztosítható legyen. A Debrecen környéki erdők is egyre inkább a közjóléti elképzelések megvalósítását szolgálják. Előre mutató, hogy több, a pusztán található műemléki környezetét is védetté nyilváníthattuk. (Pl.: Herpály helyreállított templommaradványát Berettyóújfalu határában.) A védettség biztosítása ebben az esetben nemcsak elvi, hanem anyagi támogatással, évi tízezer Ft biztosításával is jár. Ez a szerény összeg is sokat segíthet abban, hogy a környezet méltó társa legyen az épületnek, vagy építészeti együttesnek. Valamennyi szempontot mérlegelve, a célt tekintve, egyet kell értenünk Örsi Károly kerttervezővel: „A történelmi kert védelme, az Országos Műemléki Felügyelőség feladata kell legyen. Kezdeményezése azért szükséges feltétlenül, mert a kertművészet védelme rendeletek és