Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Hegyi Imre: Fejezetek a Bakony erdei állattartásának történetéből

gok ezt el is rendelték s az ünnepi esemény hatósugarába eső más vármegyéknek is megküldték közhírré tétel céljából.

58 Nemcsak a juhászoknak volt ilyen jeles napjuk a Szent Mihály napja, hanem a kanászoknak is. Ezen a napon tartották Móron az őszi állatvásárt, s erre a Bakonyból Aka, Sárkány, Réde, Csatár, Koromla, a hántai, suri érdőségből, Fehérvárcsurgó, Tárnok, Tímár, Nagygyón, Eszeny, Tőrös puszták erdeiből s a palotai birtokokról is százszámra hajtották fel a sertéseket. A kanászok, miután az intézők eladták a fókát, a Parákli-korcsmában találkoztak. Regula szerint baltáikat az ivó sarkában kellett letámasztani, hogy legalább a mulatság elején elkerüljék a testi sértést. Mivel a kanászok többsége rideg pásztor volt, asszonyok nélkül mulattak, - így a találkozó rendszerint iszonyatos verekedéssé fajult náluk. Mivel télen, nyáron bő vászongatyában jártak, szűrt hordtak, „amikor verekedtek, úgy néztek ki, mint a disznót mikor ölik, olyan véresek voltak. Késsel szúrták, baltával, fejszével vágták egymást. Sokszor volt csonkulás, nyomorékká tették egymást, még halál is esett." A kanászok feleségei nem voltak olyan cifrák, mint a táritoppos juhászlányok és asszonyok. A juhászok családtagjai vasárnaponként, ha bementek valamelyik faluba a templomba, nem úgy viselkedtek, mint más ember, hanem kihívóan tüntettek tarkaságukkal, selyemkendőikkel. A kanásznék jóval szerényebb formák között élték életüket: a kanászok lenézettebb pásztornak számítottak, mint a juhászok. Ruházat, viselet A kanász öltözetéhez hozzátartozott a vászongatya: nyáron egy, 5-6 szélből varrva, télen ugyanilyen felső ruhának, alája 1 szélből varrt, furulyagatyát felöltve. Emlékeznek még a bőrbocskorra is, de utóbb már inkább csak a kétoldalt varrott szárú marhabőr csizmát hordták, főleg télen. Nyáron ha nem erdőn legeltettek, mezítláb jártak a kanászok. Jellegzetes Sobri-kalapjuk is elmaradhatatlan volt, sokáig viselték; némelyik annyira avas volt, hogy súlya miatt verekedni is lehetett vele. Szinte valamennyi pásztor viselte a gürütygombos puruckát, a pitykés, mellényszerű ujjas vagy ujjatlan felsőtesti ruhadarabot. A nevesebb pásztorok szűrt vettek maguknak. A drága ruhadarab megszerzése néha tiltott pénzszerzésre sarkallta őket, s koronként a tiltó rendelkezések sem tudtak gátat vetni a cifraszűr viselésének. Pápán, Veszprémben és Székesfejérváron voltak olyan szűrszabók, akik a pásztorok ízlése szerinti szabást és a cifráját megadták a szűrnek. Pápán és Veszprémben jónevű szúcsök is dolgoztak, nem csupán a pásztori rend, hanem a helyi és környékbeli parasztság számára is.

59 A pápai szűrszabók híresek voltak szép munj8 ,,Ns. Fehér Vármegye levelében azon határozást közli, melly szerént a' Juhászoknak Esztendőnként Szent Mihály napján tartani szokott Szegődések, Minthogy Szent Mihály ezen Esztendőben Pénteki napra esik, egy Nappal előbb rendeltetik tartani. Az ezen határozásban rendelt Idő határ Megye szerte ki hirdettetni, Nemes Fehér Vármegyének pedig vissza iratni rendeltetett, hogy hasonló a közönségnek botránkozásával történni szokott szegődéseket le tiltani méltóztasson, különössen azoknak, kik ezen Ns. Megyében szoktak öszve gyűlni. - A Muzsika Szó tsak úgy engedtetett meg, ha öszve jöveteleket Szent Mihály Nap előtt tartják, melly Rendben és hasonlóul köz hírré tétetni meg hagyatott. 1825. - Kun József Fő Bíró m. p." - Curr. levelek. 59 Az erdélyi szászok után a veszprémi csapók voltak a leghíresebbek. A múlt század derekán Veszprémben még 30 csapó működött; de rajtuk kívül voltak Palotán is csapómesterek. GYÖRFFY, 1930, 189. 1. Veszprémben 1884-ben a Séd folyó egyik vízimalmát építették át szűrposztó gyárrá. Halinát, szürposztót, lópokrócot, gyapjú szőnyeget és boszniai posztót készítettek. Főleg a durvább posztóból volt számottevő kivitele a gyárnak Ausztriába és Bosznia-Hercegovinába. - HORNIG, 1912, 172.