Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Dobrossy István – Fügedi Márta: A kendermunkákhoz kapcsolódó árucsere Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

ként, mint aprójószág etetésére. Hasonló ismereteink vannak Szerencsről is, ahol piaci kendermagárusok gyakran megfordultak. Úgy tudják, hogy megyaszóiak voltak.

5 A megye jelentős kendertermesztő vidékein a szükséglet feletti termést általában nyers kenderként értékesítették. A vétel, eladás vagy árucsere egyik nagy központja Miskolc volt. BODGÁL Ferenc még az 19 50-es évek végén is megfigyelte, hogy a miskolci volt állatvásártér egyik részén viszlói asszonyok árultak kendert. Egyszerre többen jöttek a faluból, hátukra kötve 20-25 kg mennyiségű kendert, amit általában helyi kötelesmesterek vásároltak meg tőlük. Kilóját abban az időben 15-20 forintért tudták értékesíteni.

6 A viszlóiak mellett megfordultak itt az 50-es évekig a Sajó- és a Hernád-vidéki települések asszonyai, zsolcaiak, görömbölyiek is. A kendertermesztésnek és -feldolgozásnak kiemelkedően fontos vidéke volt a Bodrogköz. Itt is Tiszakarádon és Cigándon termesztettek a legtöbbet. Amit nem tudtak feldolgozni, vagy nem adtak el helyben, azzal vásároztak, szekereztek. Kendert, fonalat, vásznat, házipokrócot nagy mennyiségben hordtak a sárospataki és a sátoraljaújhelyi vászonpiacra/ Hasonlóan jelentős volt az abaújszántói vászonpiac, ahová főleg a zempléniek jártak. Elsősorban az árkai asszonyok vallják, hogy felesleges kenderüket itt tudták azonnal értékesíteni. A felesleges alapanyagot mindig gyalog, batyuval hordták.

8 A járdánháziak, dédesiek főleg Egerből vásároltak,

1

' a tardiak Egerből, Mezőtárkányból és Miskolcról.

10 Figyelemreméltó az, hogy a baskóiak speciális kenderfajtákat csak a szegedi gyárnak termesztettek, míg a tardiak innen is vásároltak nagy mennyiségben rostanyagot, fonalat.

11 A helyi termés mellett Szegedről hozatott kendert dolgoztak fel Hétben és Putnokon is.

12 Az árkai és baskói asszonyok házalva is kereskedtek kenderrel. így a baskóiak nemcsak a hutákba jártak, hanem Dobszára, Ináncsra és Perére, míg az arkaiak éppúgy eljutottak Abaújszántóra, mint Kassára.

13 Az abaúji falvak lakói felesleges terméküket, kenderüket gyakran hordták Hirdre.

14 A kendertermesztésre alkalmatlan vidékek asszonyai bérmunkával, részesmunkával, olykor házaló cserekereskedelem útján szerezték be a szükséges kendermenynyiséget. A füzérkomlósi, hercegkúti, kovácsvágási asszonyok szerint „István király előtt való nap szoktunk indulni kendervágásra. Nagyrozvágyra, Kisrozvágyra, Ricsére, Pácinba, Karos, Karcsa és Cigánd községekbe mentünk. Általában háromnégyen álltunk össze egy csapatba, s volt úgy, hogy két hetet is eltöltöttünk némelyik faluban. Kovácsvágásról 1949-ben mi négy csapattal mentünk. Eresz alatt, csűrben, szalmán aludtunk, s ha elkezdődött a kendervágás, a jó gazda felesége sokszor velünk tartott. Volt olyan idő, amikor minden ötödik marok a mienk volt, de általában tizedet kaptunk. A kendertöréskor összeszedett markokat itt fü-nek nevezik."

10 Ezeknek a falvaknak nagyon kicsi volt a szántóföldi művelésre alkal5 DOBROSSY I., 1973. 4236 BODGÁL F., 1957. i. 7 SZŰCS I., 1964. 8. 8 BARTHA J. gyűjtése 1961-ben Árkán az akkor 51 éves Molnár Etel és a 60 éves F. Lengyel Istvánné adatközlőktől. 9 BALOGI I., 1973. 1-13. 10 GÁBORJÁN A., 1955. 127. n GÁBORJÁN A., 1955. 127. 12 DOBROSSY I., 1973. 425. 13 DOBROSSY L, 1973. 423. 14 DOBROSSY I., 1973. 423. 15 DOBROSSY I., 1973. 425.