Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Küllős Imola: A magyar betyárfolklórról

KÜLLŐS IMOLA A MAGYAR BETYÁRFOLKLÓRRÓL /. A kutatás célja és ösztönzőt A negyedszázada működő Nemzetközi Kárpát-Balkán Bizottság (MKKKB) a közelmúltban célul tűzte ki, hogy monográfiát készít a térség hajdú- és betyárfolklórjáról.

1 Egy ilyen nemzetközi monográfia kellően rávilágíthatna a betyárságnak, mint társadalmi jelenségnek interetnikus vonásaira, valamint az egyes nemzetek történelmében és folklórjában játszott sajátos szerepére. Tudjuk, a társadalmon és törvényen kívüliek heterogén közösségének csak egyik (időben talán a legkésőbbi) típusa a betyár, s ez a társaság sem homogén. Vannak közöttük kalandvágyó, deviáns elemek épp úgy, mint szökött vagy bujdosó katonák, földnélküli jobbágyok, zsellérek, eltévelyedett pásztorok. A kutatók az adott térségben még nem mondták ki az utolsó szót a betyárok szociális összetételét és történeti szerepét illetően, remélhetőleg a készülő nemzetközi tanulmánykötet tisztázza majd a problematika terminológiáját is. „Azt azonban senki sem vitatja, hogy itt, Délkelet-Európában a betyár, hajdúk, hajdút, hajdemak, kleftisz és hasonló elnevezések mögött lényegében ugyanaz a figura lappang, akinek hol a nemzeti, hol pedig a társadalmi vonásai kerülnek előtérbe; az egyéni életút sokban eltérhet, mégis hasonló és eléggé egységes nemzetközi hagyomány fűződik alakja köré. Ehhez kapcsolódik szervesen a magyar betyárhagyomány is, melynek legalább annyi nemzetközi, mint amennyi nemzeti jellemzője van."

2 Éppen ebből a feltevésből kiindulva célszerűnek látszik, hogy az MKKKB folklór munkaközösségében dolgozó kutatók először a maga teljességében áttekintsék és összefoglalják saját betyárfolklórjukat, hangsúlyozva annak műfaji összetételét, az egyes műfajok egymáshoz viszonyított arányát, jelentőségét, utaljanak a betyárfolklór történeti rétegeire, változásaira. Egy olyan sokoldalú vizsgálat, amely számbaveszi az egyes nemzetek teljes betyárfolklórját, fényt deríthet arra is, - van-e különbség az egymással szomszédos népek betyárköltészetének műfajstruktúrája között? - megmutathatja az egyes nemzetek betyárfolklórjának nemzeti sajátosságait és nemzetközi vonásait, 1 A nemzetközi kutatás megszervezése és egy közös tanulmánykötet kiadása céljából B. Ny. PUTYILOV és V. GASPARIKOVA programtervezetet készített. Szövegét oroszul és németül ld. Carpatobalcanica IX. 1979. 1-2, Bratislava, 7-30. Szlovákul: Slovensko Narodopis 1979. 4. 569— 575. Magyar részről engem jelöltek ki a közös munkában való részvételre. 1980 októberében a Smolenicében megtartott munkaértekezleten alkalmam nyílt arra, hogy összefoglaljam a magyar folklorisztika eddigi eredményeit a betyárköltészetet illetően. 1981 júniusában a Moszkvában megtartott munkaülés azt a feladatot tűzte ki célul, hogy az egyes országok kutatói a közeljövőben készítsék el betyárfolklórjuk szüzsé- és motívum-mutatóit, valamint a betyár-hősök név. mutatóját. A nemzetközi betyármonográfia munkálatainak befejezését a MKKKB 198 5-re tervezi. 2 KATONA Imre, 1973:15-16.