Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Fazekas István: Egy XIX. századi türelemüveg a Kiskun Múzeum gyűjteményében
lebet, de azok meg . . . tán sebogyne tartják. Oszt azért hoztam be. Mert ha én meghalok, minden a mustoha húgom családjáé lesz-" Az átadással, ami végül is a múzeum javaslatára előnyös tárgyvásárlássá módosult, az édesanya emléke iránti tisztelet és a vallásos érzület törvénye teljesült. A közel száz évig őrzött tárgy olyan helyre került, ahol megbecsülik a vallásos tárgyú szobrokat is, ahol nem válhatnak gúny, nevetség tárgyává. És teljesült Szalay Gyula kívánsága is, aki 1910-ben legalább három türelemüveget őrzött a Kiskun Múzeumban. Azok kisebb méretű, nem is egészen ép, nem is festett díszítésű szobrok voltak (ma is megvannak), de azért jelezhették a tárgyféleség viszonylag gyakori előfordulását. Ha meggondoljuk, hogy a Néprajzi Múzeum száz évnél is régebben gyarapított gyűjteményében harmincnál is kevesebb a türelemüvegek száma ISTVÁN Erzsébet 1980-ban írt rövid tanulmánya szerint 2 , az 1902-ben alapított Kiskun Múzeum gyűjtése nyolc türelemüveg jelenlétével igen eredményesnek tekinthető. Legutóbb 1966-ban siekrült Lükő Gábornak egy igen szép darabot begyűjtenie Kiskunfélegyháza területéről. Az 1910-ben készült, az üvegbe helyezett kéziratos lap tanúsága szerint Jónás Mihály „két keze munkájával" készítette barátjának. A néprajztudomány és a művészettörténet úgynevezett „köztes" gyűjtőterületét, feladatát érintő gondokról ISTVÁN Erzsébet, a Néprajzi Múzeum munkatársa már említett dolgozatában ezt írja 3 : „A gyarapodás lassúságának egyrészt az az oka, hogy a tárgyakból nagyon kevés készült, másrészt meg az,, hogy akihez ajándékként került, tudatában volt és van ma is ritka voltának. Ha pedig az. üvegbe zárt ábrázolás vagy jelenet például vallásos jellegű, szinte ereklyeként becsülik az öregek, s nem szívesen válnak meg tőle." A Vájna Károly által alapított Országos Börtönügyi Múzeum 1923-ban megjelent kiállításvezető ismertetője is hírt ad 4 négy türelemüvegről - röviden azok készítési módjáról, néhány szerszámról is -, de azok feltehetően a második világháború idején elkallódhattak, esetleg más országos gyűjtőkörű múzeumba kerültek, mert a büntetéstörténeti anyag megmentett részével nem kerülhettek Kiskunfélegyházára. A türelemüvegekről általában azt tartjuk - igen hiányos adatgyűjtés előzményével -, hogy nagy többségük rabmunka, s hogy a régebbiek a múlt század közepén vagy az 1880-as évekig készülhettek a hazai börtönviszonyok adottságaival, s mint rabmunkák, a börtönök esetleges munkaszervezettségét, a rabok által választott munka lehetőségeit is jellemzik. Arról az időszakról tudósítanak, amikor jogászaink a börtönviszonyok megreformálásáról vitatkoztak, a közös munka lehetőségét is javasolták, 5 de közben többnyire csak a vidéki börtönök létszámadottságaival lehetett csak biztosítani, hogy főleg a magánzárkába helyezett rábök kedvük szerint vállalt munkát végezzenek, bizonyíthassák kézügyességüket. (így készülhettek növényi anyagokból „ékszerek", ékszertartó dobozok, lószőrfonatok, egyszerűbb szőttesek, de fafaragások is, mert fegyőri ellenőrzéssel a munkafeltételeket biztosíthatták.) A huszadik század börtönviszonyai építészek által is tervezett, létrehozott munkatermekkel már kevésbé kedveztek a hagyományos módon készíthető, legalább részben népművészeti jellegű tárgyak gyarapodásának. Meglepő, hogy az Országos 2 ISTVÁN Erzsébet: A türelemüvegek. Élet és Tudomány. 1980. 48. sz. 1519. 3 ISTVÁN Erzsébet: A türelemüvegek. Élet és Tudomány. 1980. 48. sz. 1519. 4 Az Országos Börtönügyi Múzeum tárgyainak ismertetése, könyvtárának és irománytárának jegyzéke. Bp., 1923. 5 PULSZKY Ágost és TAUFFER Emil: A börtönügy múltja, elmélete és jelen állása, különös tekintettel Magyarországra Pest. 1867. 179-188. BOZÓKY Alajos: A börtönügy legújabb haladásai mind a különböző rendszerek elméletére, mind azoknak gyakorlati alkalmazására nézve, különös tekintettel Magyarországra Pest. 1867. 155-178.
